Papp Dávid Béla: Angyalföldi szociális lakásépítés

Munkáskerület. Hosszú évtizedeken keresztül ezzel a megkülönböztető jelzővel illették Angyalföldet, és nem alaptalanul, hiszen rengeteg ipari létesítmény, gyár, üzem működött itt. Emiatt tömegével épültek a munkáslakások, majd az ötvenes-hatvanas években a mintalakótelepek. Ezeket jártuk végig -Ferkai András értő vezetésével- a 20. századon végiggaloppozva.

Péntek reggel 10 óra, kellemes napos idő, kis csoport gyülekezik a 3-as metró Gyöngyösi utcai megállójánál. Nehézkesen fél 11-re össze is gyűlik az érdeklődő tábor. Mit is lehet Angyalföldön nézni? Hiszen "Angyalföld a kerületek közül a tizenharmadik / ez szerencsétlen szám még mind a mai napig!" - mondja egy mai zenekar. És talán igazuk is van. Nem éppen a város legelitebb és legszerencsésebb sorsú városrésze. Pedig az adottságai igen kiválóak a Duna parttal, de egyelőre ez a városrész SEM tud mit kezdeni ezzel. Bár a mai "szociális lakásépítés" már igyekszik a Dunához, de ne szaladjunk ennyire előre. Első épületcsoport rögtön a metró megállónál, egy század eleji lakóépület a dolgozók részére, Freund Dezső tervezésében. A telepítésen látszik, hogy már itt gondoltak a dolgozók hétvégéire és gyerekeire is. Az épület belül körfolyosós, rendkívül lehangoló belső, végig aszfaltozott udvarral, száradó ruhákkal, és bolyongó emberekkel. Azonban az egy-két helyen magmaradt részletekből (fából készült lakónévsor tartó) látszik, hogy élt meg szebb időket is az épület és a lakosai.

Sétánkat folytatjuk, vagyis tulajdonképpen megkezdjük. A magasházas beépítésből 5 perces sétával már ki is érünk egy sokkal kellemesebb kertvárosias hangulatba. A kettőt egy rendkívül kellemetlen 2x2 sávos út választja el közte kábelvezetékkel, kutyafuttatóval. Átverekedvén ezen az akadályon egy egészen más világba érkezünk, vagyis érkezhettünk volna, ha nem késünk egy jó húsz évet. Ez alatt az ott lévő, neves építészek által tervezett családi házakat, a hozzá nem értő lakók, és azt hiszem nem túl nagy eretnekség, építészek tönkre nem tették volna annyira, hogy még a környéket jól ismerő szellemi vezetőnk, se tudja biztosan beazonosítani, például a Molnár Farkas által tervezett házat, házakat. A "telep" építésekor ez még a város széle volt -ahogyan angyalföld maga is sokáig- és ez azért jelent egy igen kellemes megmaradt hangulatot, átépítések ide, vagy oda.

Tovább haladunk. Újra átkelünk egy úton, és ismét jönnek a magasházak. József Attila tér. Fő pozícióban a téglaépületű szocreál József Attila Művelődési ház, a tér közepén maga Attila nézi a körülötte grundoló fiatalokat. Nem éppen idilli a hangulat...
Folytatva "időutazásunkat" megérkezünk egy különös párkapcsolatban élő épületegyütteshez. A sétány bal és jobb oldala között körülbelül 10 év a különbség, de a kapcsolatuknak azt hiszem, nem árt ez a korkülönbség. A társaság körében az egyik legnépszerűbb része az épületeknek, a lakók által épített macskalépcsők fel az erkélyekre, amit tulajdonosaik igen aktívan használnak is. Itt is zajlik az élet, itt is száradnak a ruhák és élnek a közterek.

A délelőtti utolsó sétánk a Rákos patakhoz vezet. A nap folyamán először érzem azt, hogy itt jó lehet lakni. Na nem az épületek milyensége miatt, hanem a kellemes környezetet nyújtó patak közelsége miatt -ezt még a játszótéren pitbullt sétáltató srácok sem tudják elrontani. A patak partján elértünk a '70-es évekig, és ezzel véget is ért az időutazás a "szociális lakásépítés" mezsgyéjén. Pedig szerintem méltó befejezése lett volna a sétának, ha megtekintettük volna Tima Zoltán napjaink lakásépítését kiszolgáló két legújabb "lakóparkját".

Érdekes lett volna betekintést nyerni a lakásokba is, hiszen ezek az épületek arról szólnak, hogy itt lehessen laknia a "munkásnak". De azt hiszem, nem távoztam volna kellemesebb szájízzel Angyalföldről akkor sem. Szóval azt hiszem nem véletlen, hogy "Angyalföld a hely, ahonnan elindul a gonosz..." -ahogy egy mai divatos együttes említi.