A vándoriskola erdélyi kirándulása alkalmából felkereste Kós Károly három alkotását. Elsőként a Kalot népfőiskola épületét Csíksomlyón, Müller Csaba, Bogos Ernő, Esztány Győző és Zsolt, valamint Tövissy Zsolt társaságában. Az ott tevékenykedő építész Tóthfalusi Gáborral értett egyet, ami a Mester építészeti (nem) fejlődését illeti. A népfőiskoláról elmondta: sok kompromisszum szülötte, nem tartozik Kós jól sikerült művei közé. Ezzel többé-kevésbé nekünk is egyet kellett értenünk.

Másodikként a Kolozsvárhoz közeli Felek görög katolikus (vagyis román) templomát tekintettük meg (a lemaradókat és más utat választókat leszámítva). Ez egy gótikus templom toldása, Ştefan cel Mare moldvai vajda, Mátyás király vazallusa (és időnként ellenfele) építtette az eredeti kis templomot. Fontos adalék, hogy az semmiféle bizánci hatást nem mutat, csak az egyházi szláv felirat mutatja a templom ortodox mivoltát! Kós Károly sokat tanulmányozta az erdélyi templom formáját, torony és hajó egymáshoz való viszonyát. Az alapképletet a három kisablakos, toronynélküli főhomlokzatban találta meg, alakította ki ő maga. A torony, ha van, oldalt csatlakozik. Feleken gyönyörű kis -s enyhén modern vonalú- torony búvik meg a templom mellett - a feltűnés vágy nagyon távol állt Kós Károlytól, de persze a torony messziről jól látszik. A bővítéssel együtt is apró templom csudálatosan jó arányaival lenyűgözött minket.
Másnap Kolozsváron a Monostori úti református templomot néztük meg. Kós második templomterve, mégis nagyon sok mindenben mutatja az építész fent ismertetett elveit -a keresés első, regionalista eredményt hozó korszakában épült. Főtömeg mellé helyezett négy fiatornyos torony. Applikatív architektúra alig van, csak a kapu és a szecessziós - romaneszk sorablak- ez utóbbi aztán még sok változáson ment keresztül. A templombelső alapvetően román stílusú - csak nem olyan, mint a historizmus neorománja - ennek megfelelően elég sötét is (ez Kós Károlynak és nekem tetszett, azonkívül senki másnak). A tér a korabeli református liturgikus reformnak megfelelően longitudinális, Kós mégis belecsempészett egy kis protestáns otthonosságot, azzal, hogy nem adott középfolyosót, hanem padokkal vette körbe a "templom piacát".

Szomorú volt látni az épület hihetetlen finom részleteit, a kivitelezés magas színvonalát - azt, hogy ez a mai Erdélyben olyan furcsán idegenül hat.

Sajnos nem jutottunk el sem a kolozsvári Írisz telepre, sem Siklódra. Ennél a két, második világháború után épült kis templomban található meg talán a Mester templomépítésének szintézise: egyszerű toronynélküli kubusos csarnoktemplom, hagyományos centrális belső berendezéssel, a teljes szervesség és időtlenség.