Nem tudom mire vártam a számomra kizárólag az Ökotáj című kíváló folyóirat meghatározó alakjaként ismert Zelnik József előadásától, az azonban biztos, hogy már az első percek minden előzetes várakozásomtól eltérően alakultak. A számunkra hozott néhány palack saját termelésű, kiváló tokaji furmintja, valamint az alkoholistára való feliratkozásra történő felszólítása nem egy nagy tudású szellemi emberre vallott...első látásra.
A borkóstolás mikéntjének rövid és szakszerű módszertani ismertetése és a bor áhitatos magunkhoz vétele egy kicsit helyrebillentett, különösen mindennek intellektuális magyarázata. Azt már magam is megtapasztaltam, hogy az ember (különösen fiatalon) nem a több száz hallgató előtt megtartott előadásokon tanul, hanem inkább a nagy tudású mester vezette néhány fős beszélgetéseken. Ezt már a görögök is tudhatták, akiknek egyetemi előadásai, előadónk szerint, bor melletti beszélgetésként zajlottak, amire az együtt ivást jelentő symposion szó utal.

Hát mi is eszerint cselekedtünk és az este során olyan, nem feltétlenül szavakba önthető tudásra tettünk szert, ami hitem szerint szükséges a teljes élethez. A tisztánlátás fogalmának megértése, amit jó esetben annak gyakorlása követhet.
Az ősi kultúrákban a tisztán látás fogalma szorosan kapcsolódott a szőlőhöz és annak levéhez, a borhoz. Nem tudjuk miért, de ösztönösen érezzük, hogy a bor körül valami különleges dolog van, túl a rettentő sznobérián.

Zelnik József látszólag szerte futó gondolatait hallgatva az az érzésem támadt, hogy a szavak és jelentések furcsa béklyóiban élünk és ötezer év szellemi tudásának birtokában kell legyünk ahhoz, hogy szabadon szárnyalhassanak gondolataink és teremteni tudjuk, úgy ahogy teremteni érdemes. Mondjuk egy jó bort Tokaj-Hegyalján. (Mint, kiderült előadónk Villányban is teremtett egy nem kevésbé jó bort.)

Már a bor szó származása is magában rejt egy óriási kultúrhistóriai vakvágányt. Az általánosnak elfogadott alapszó a latin vinum (és annak héber, illetve görög megfelelői) valójában nem a tiszta bort, hanem a vízzel higított bort, a mindennapok testi szükségleteket kielégítő italát jelöli. A tiszta bor ivását az ókor fejlett kultúrái barbár, szkíta szokásnak tartották és lenézték. Kivéve az egyiptomiakat, akiknek legfőbb isteneik, korabeli feliratok tanúsága szerint éltek a tiszta bor ivásának szokásával. Hórusz Zöld Szemének hívták, ami az egyiptomi mitológiában gyakorlatilag egyet jelent az istenek és az emberek közötti kommunikációval. Azaz egyfelől a bor által isteni tudást szerezhetünk, másfelől fogyasztása által magunk is egy kicsit istenivé válhatunk. A legfontosabb Hóruszhoz kötődő liturgia keretében a bor isteni vérré válik. Ez megerősíti bennünk a hitet, hogy a kereszténység nem előzmény nélküli és újabb mély benyomást kapunk a múlt kútjának mélységes mélysége felől.

A továbbiakban folytatva a szellemtörténeti kalandozást előadónk vezetésével a templomosoktól a szabadkőműveseken és a reformáción át napjaink világpolitikájának szereplőiig jutottunk, megismerve a történelem rejtett, vagy kevésbé rejtett mozgatórugóit. Illetve a különbséget a vinum és a merum (a színbor) között.
Ez a különbség természetesen hol máshol található meg, mint a magyar nyelvben. A magyar bor szó őseredeti formájában kapcsolatban volt a forr igével, hiszen forrás által lesz a mustból bor és a székelyföldi forrásokat sem véletlenül hívják borvizeknek. Innét az asszociációk széles skálája válik elérhetővé ahhoz, hogy megértsük mi az a furcsa pezsgés, amit a bor körül, akár közéleti szinten is érzünk. Forrás, ami egyszerre jelenti valami tisztaság forrását, illetve a nemesedésnek egyfajta folyamatát.

Ez a forrás Istentől való, megmagyarázhatatlan létezése felett az embernek csak látszólagos uralma van. A világban mindig ott van a Gonosz, a Siralomvölgy azonban "csupán" a Kánaán kapuja (emlékezzünk a két ember által hordozott, hosszú botra kötözött szőlőfürt bibliai ábrázolására).