Balogh Miklós: Pasarét modern építészete

Budapesti sétáink közül a második szólt Pasarét modern építészetéről. Ezt a sétát a 2005. február 18.-i vándorprogramunk alatt ejtettük meg a kellemesen fagyos, de szép napos téli időben. Meghívott kalauzunk Dévényi Tamás építész volt, akivel a Rimanóczy Gyula féle Pasaréti téri autóbusz végállomáson találkoztunk.

Bevezetőjében vezetőnk beszélt Pasarét betelepüléséről, ahogy a szőlők-kertek világából az 1920-as évek végén, '30-as években néhány év alatt az általunk is látható kertvárosias területté alakult, az itt akkoriban építő építészekről, a modern építészet történetéről, ahogy Magyarországon megjelent és a korról, aminek igényeit kiszolgálta. Elmondta, ahogy Ferkai András barátjával egyetemi éveik alatt figyelmük a modern építészet felé fordult.

Sétánk első látnivalóját a Pasaréti téri épület együttes alkotta. A gyülekezés helyszínéül is választott autóbusz végállomás (1937), amelyet nemrég műemléknek kijáró alapossággal újítottak fel (Cságoly Ferenc tervei alapján), és az 1931-ben szintén Rimanóczy által tervezett Ferences templom és rendház, amely együttes 1934-re épült fel és tervezője első jelentős középülete. Az együttes lehetett volna Budapest elő modern temploma, ha az akkori konzervatív körök nem gátolják az építését, így a városmajori templom előbb lett készen. A templomba sajnos nem tudtunk bejutni, így oda csak bekukucskáltunk, de a rendház udvarát sikerült megnéznünk. Az együttes műemlék.

A térről először kelet felé indultunk a Pasaréti úton, nem messze megnéztük a szintén Rimanóczy által tervezett (1933), majd vezetőnk tervei szerint 1994-ben műemléki igényességgel felújított mai Inter-Európa Bank fiókot. Az épület eredetileg ikerházként lakóépületnek épült, de mai funkcióját is maradéktalanul ellátja. Itt láthattuk rekonstruálva az épület eredeti színeit, azt, ahogy az akkori tervezők igyekeztek kiváltani az akkor még megbízhatatlan lapostetőt, így készült ez a ház is attikafal mögé rejtett lapos hajlású fémlemez tetővel. Az épület műemléki védelemre javasolt.

A bankfiók után hátraarcot csináltunk, és elindultunk a Napraforgó utcai bemutató telep felé, út közben pedig bekukkantottunk a Pasaréti út 106. kertjébe, amit 1999-ben bővített Tomay Tamás, eredetileg pedig Kaffka Péter tervezett 1932-ben.

A bemutató telep utcáján vezetőnk elmondta annak keletkezésének történetét, ahogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és magánépítészek kezdeményezésére végül a Fejér és Dános kivitelező cég vállalkozásaként megvalósult, hogy ez a telep a német példákkal ellentétben nem csak modern házakból áll (mint pl. Ligeti-Molnár és Fischer kockaházai), hanem Wälder Gyula műegyetemi professzor is tervezett ide barokkos díszítésű házat (2.). A telep építészei: Napraforgó u. 1.-Vágó László, 2.-Wälder Gyula, 3.-Kaffka Péter, 4.-Bierbauer Virgil, 5.-Kozma Lajos, 6-8.-Kozma Lajos, 7.-Wellisch Andor, 9.-Kertész K. Róbert, 10.-Münnich Aladár, 11.-Vágó László, 12.-Quittner Ervin, 13.-ifj. Masirevich György, 14.-Hegedűs Ármin és Böhm Henrik, 15.-Ligeti Pál és Molnár Farkas, 16.-Tauszig Béla és Róth Zsigmond, 17.-Hajós Alfréd, 18.-Weichinger Károly, 19.-Gerlóczy Gedeon, 20.-Fischer József, 22.-dr. Barát Béla és Novák Ede.

A Napraforgó utca után még a Battai utcában megnéztünk egy nyelestelek mélyén rejtőzködő Rimanóczy villát, ami hányattatott sorsa után, most úgy tűnik jó kezekbe került, és lassan visszanyeri szépségét.

Itt befejeztük sétánkat, majd a Kecske utcában meghallgattuk Hegedűs Alice és Tóthfalusi Gábor kollégáink beszámolóját a nomád építészetről, Vándorprogramunk zárásaként pedig Zelnik Józseffel beszélgettünk.