Részletek Bán Zoltán tanulmányából (1998.10.)

Az előadássorozatot meghallgatva az általam legpozitívabb jellemzője az volt, hogy merőben más szemlélettel kezelte azokat a téziseket amelyeket korunk embere mindennap átél, részese, formálója, nyertese vagy vesztese mindazoknak a korlátoknak, melyeket a közösségben élő ember kénytelen elviselni, felvállalni. Konkrétan 3 ilyen "sorsformáló" tézis emelhető ki:
- TÖRTÉNELEM, POLITIKA, VALLÁS
...Számomra a merőben más szemlélet azt jelenti, kivetítve a 3 fogalomkörre, hogy vannak emberek akik nem csak egy oldalról szemlélik a világ körforgását. Ösztönszerűen nem a sokak által egyazon irányból, egyazon kővé dermedt elv szerint fogják a "jeleket", hanem minden pozícióból megvizsgálják a jelentéseket. Miközben ezt teszik, azt veszik észre, hogy nem résztvevői az eseményeknek, hanem szemlélői.
...Számomra az amit Kálmán István végig az előadások során kiemelt, csak kérdésjellegűek maradtak. Persze csak úgy láthatjuk a folyómedret, hogy közben a vizet nem kavarjuk fel körülötte.
...A csillagrendszer végtelenje, és ez mint 3 dimenziósan magyarázható csillagok sokasága, a végtelen tér hol van? Miért álmodnak a csecsemők intenzívebben mint a felnőttek? Holott minden tudományos tézis ennek ellentmond, vagy Makovecz Imre szavaival élve: miért nem emlékszünk a születésünk pillanatára, és miért nincsenek ezzel kapcsolatban tapasztalataink? ...Miért vannak olyan emberek, akik percre pontosan megjósolják a történéseket? Miért érezzük a másik embertársunk közeledtét, amikor egyik érzékszervünkkel sem tapasztaljuk? Miért vannak olyan emberek, akik puszta gondolatukkal emelnek fel tárgyakat? Miből áll akkor az ember? Mióta vagyunk? Kik vagyunk mi?...

Részletek Kuli László tanulmányából (1998. 12.)

Plecniket különc, ár ellen úszó embernek, építésznek tartották és tartják ma is. Munkái látszólag nem kötődnek a XX. századhoz, nem láncszem az építészettörténetben. A visszahúzódó, misztikus művész alkotásaiból árad az időtlenség (zeitlosigheit). Épületei mellett hajlamosak lennénk elsétálni, olyanok, mintha mindig is ott álltak volna.
Modern építész? Nem!!! Használja a modern építészet eredményeit, de nem vállal szellemi közösséget a modern mozgalommal...
Premodern? Aligha. Nála a technika soha nem lépi túl az eszközök szintjét, klasszicizálása pedig nem divat hanem következetes munkamódszer...
Postmodern? Nem és nem! A postmodern mozgalom szeretné magát igazolni Plecnik munkásságával... Plecnik nem felejteni, hanem emlékezni akar. Alapállása a koherencia, az organikusság és a hierarhia, a modernizmus zsákutcájába soha be nem tévedt.
Nem hitt világmegváltó kiáltványokban, programokban, távol állt tőle a lázadás eszméje. Hitte, hogy ha valaki jó építésszé akar válni, erkölcsös, szerény, aszketikus és szorgalmas embernek kell lennie, mert a művész elválaszthatatlan alkotásaitól. Ezen a ponton elveszti jelentőségét a stílus, a mozgalom. Tanítványainak azt tanította, hogy forduljanak a bensőjük felé...