Egy befejezett dráma
Vándoriskolás kaláka Franciaországban

B. Szabó Gábor vándorépítész

Elzász vidéke lakosságának identitása vegyes. A hármas (francia, német, svájci) határ mentén húzódó települések francia jelennel, német múlttal és nyelvi sokszínűséggel rendelkeznek. A határsáv mellett elterülő bányavidék lakossága - a Lengyelországból származó nagy számú vendégmunkás okán - ma is folyékonyan beszéli a lengyel nyelvet is.
Ezen régióban, a Mulhouse város mellett található Elzászi Falumúzeumban rendezendő kiállításon való részvételre - egy magyar pavilon tervezésére és megépítésére - hívták meg Makovecz Imrét és általa a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának hallgatóit.
A kiállítás témája az építés ősi rítusa, megfogalmazva egy 10 m2-es elbontható építményben. A megépítendő munkát a vándorok tervei közül kétfordulós tervzsűrin választottuk ki közösen.

Tervem alapgondolata volt, hogy egy nem egyértelmű, vegyes kulturális identitással rendelkező területen egy jelet helyezzünk el, mely kifejezi hovatartozásunkat, múltunkat és gyökereinket. Az épület és környezete kelet-nyugati irányú tengelyre szervezett. A tengelyt tizenkét kopjafa szegélyezi, melyek az építmény előtt megnyílnak, teresedést - gyülekezeti teret - hoznak létre. A lényszerű építmény két fő jelentést hordoz:
1. Az építmény egy 20-30 cm magasságban szerteágazó tölgyfára épül. A tölgyfa koronájának erővonalait nem a törzsek vezetik le koncentráltan a földbe, hanem az építmény amorf szárnyai terítik szét a talajon.
2. Az épülő lény egy hangszer. Farokszerű kinyúlása a vízesés fölé bevezeti a hangot a lény belsejébe, ezáltal az építmény gyomrában morgást idéz elő.
Az alapozás sugárirányú, földbe leásott gerendákból áll. A héj szögelt, gyalulatlan 20-40 cm széles 50 hosszú collos deszkákból áll. A deszkák álboltozatként működő dupla héjszerkezetet alkotnak. Az amorf forma és a választott építési mód okán nem jelentettek problémát a szerteágazó fatörzsek körbeépítéséből fakadó esetlegességek. A deszkák elcsúsztatásával fényforrásokat képeztünk ki a burok felületén. A héjszerkezet megerősített felső gyűrűvel és opeionnal záródik.

Megérkezésünkkor meglepetés fogadott, a helyszínrajzon bejelölt vízáttörés 10 méterrel arrébb volt a területen. A következő napok munkájának és Marc Grodwohl igazgató közbenjárásának köszönhetően "vizet fakasztottunk" a töltésből, egy új áttörést létrehozva saját vízesést építettük fel. Az építmény napról-napra emelkedett ki a földből. A statika és a szabad formálás határait napról napra megízlelve közös alkotásként született meg az épület. A belső kőburkolat a kopjafák egyedi kiképzése, a vízmedence kiépítése mind a társaság tagjainak akaratosságát és szépérzékét dicséri. A résztvevők - mindenki saját helyét gyorsan megtalálva - igyekeztek saját erejük szerint a legtöbbet hozzátenni a közös feladat megoldásához. Köszönet érte.
Németh László szerint vannak idők, mikor "Az absztrakt szórakozások ... helyét a csendben növekvő dolgok ünnepélyessége foglalja el." Talán mindannyiunk nevében állíthatom, hogy ezek a napok, órák számunkra valami hasonló emelkedettségben teltek el.

A resztvevők:
Krieger Orsolya, Máté Edina, Rosenberg Zsuzsanna, Szeift Zsuzsanna, Ujj Mészáros Krisztina, Zsólyomi Réka, Berta Attila, Erhardt Gábor, Fábián Rigó Tamás, Horváth Balázs, Kováts Ábel, Papp Tamás, Salamin Pál, Szabó Gábor, Török Ádám, Tóthfalusi Gábor, Zólyomi Zoltán Balázs, Csernyus Lőrinc, Salamin Pál, Turi Attila

A Vándoriskola Elzászban - Turi Attila, Csernyus Lőrinc

Az idén első ízben került megrendezésre az Elzászi Falumúzeum (Ecomusée D'Alsace) szervezésében a "ház nemzetközi fesztivál"-ja, melyre díszvendégként és résztvevőként Makovecz Imrét hívták meg. A kiváló adottságú, évi 320-350 ezer látogatót vonzó Falumúzeum a főbejárat közelében egy ligetes területet biztosított az eseményhez. A kiállítás jelszava a hajlékteremtés volt, melyre -Makovecz Imre javaslatára- a Vándoriskola hallgatói csináltak terveket. A rövid idő alatt lebonyolított kétfordulós házi pályázaton a nyolc pályaműből B. Szabó Gábor vándor munkáját választották ki a résztvevők.

Az első építők Salamin Ferenc vezetésével április 26-án érkeztek meg a Mulhouse-tól északra fekvő Ecomusée D'Alsace-ba, a váltás május elején utazott Csernyus Lőrinccel és Turi Attilával. A lapokra szegezett, szélezetlen fenyő deszkákból épült épület hivatalos neve "Gubó" (Le cocon) lett, s hamar népszerűséget szerzett az építőknek. Külön érdekessége a történetnek, hogy a kb. 30 m3-nyi deszka mennyiséget itthonról szervezve Bernard Menguy breton építész és Yves Bernon elzászi erdész segítségével tudtuk megszerezni. A fesztivál szervezői a pavilonokat patakkal övezett területen, több platón helyezték el, melyekből a leglátványosabb telepítésű helyszínt kapta a Vándoriskola. a többi pavilont a strasbourgi építészeti egyetem hallgatói tervezték és művezették kivitelezésüket. Sajátos kettősség alakult ki a kilenc szoborszerű építmény és a Gubó területe, szellemisége és megvalósulása során. A francia hallgatóknak nyilvánvaló komoly nehézségeket okozott a természeti környezethez való viszony, melyet a legtöbben valamilyen absztrakt gondolati síkon kezeltek. A létrehozott magas szintű művek így egyfajta épületszobrok lettek, kifejezve egy individuális gesztust vagy hangulatot, s létesítésüket is ez jellemezte: a tervek alapján előregyártott elemeket (acélszerkezet, bádogos vagy műanyag elemeket) a helyszínen az alkotók felügyelete mellett összeszerelték. A mellettük dolgozó Vándoriskola munkája, kiindulása, viszonya a környezethez más irányokat mutatott, az egyéni akarat, tálentum és a csoportos alkotás egészséges arányú vegyülete őszinte elismerést váltott ki a szervezőkből, különösen A Falumúzeum igazgatójából Marc Grodwohl úrból, aki feleségével fél napot dolgozott is az építkezésen.

Az a kézzel fogható tény, hogy a Vándoriskola a környezettel, mint realitással bánni tud, hogy olyan módon épít, mely folytat egy természetes folyamatot, hogy tágabb térben gondolkodik annak összefüggéseit vizsgálva és alakítva, megbecsülést és érzékelhető sikert hozott az akciónak.

Az építés befejezéseként egy nagyon jó hangulatú záró este zajlott a helyszínen a francia egyetemistákkal és a Falumúzeum vezetőivel együtt. Meg kellett állapítani, hogy a Gubó bulizásokra is nagyon alkalmas.

A program végeztével vetített képes előadást tartottunk az érdeklődőknek a helyszínen a magyar organikus építészet egyes fejezeteiről. A kötetlen beszélgetéseken Marc Grodwohl igazgató úr mindig kifejezte elismerését a Vándoriskola szellemisége és teljesítménye iránt, és többször is felvetette a jövő évi folytatás lehetőségeit.

Tanulságos és fényes történetű másfél hét volt a festői Elzászban, melynek szépségeit, ha szűken is, de néhány kirándulás alatt megtekintettük (Colmar, Kaysersberg, Riquewihr, Haut-Königsburg, Route des vins, a Grendelbruch-i erdő megalitjai) Ellátogattunk a XX. századi építészet (és gondolkodás) két meghatározó helyére Ronchamp-ba és a Goetheanumhoz.
Köszönetet kell mondanunk Salamin Pál és Ujj Mészáros Krisztina vándornak a tábor előkészítésében való segítségért (Krisztának külön a népszerű pólókért), valamint elzászi segítségünknek Füke András építésznek, aki nélkül ez a lehetőség nem valósulhatott volna meg. Végezetül szeretnénk megköszönni a Kós Károly Egyesülés minden mesterének, hogy tolerálta és segítette a vándoriskolás munkatársak hirtelen jött utazását, és lehetőséget biztosított a részvételre.

Francia cikkek fordításai

DNA, 2003. Május 9. Péntek

Elzászi Falumúzeum, Kunyhó-fesztivál

Tegnap óta látható egészen október 12-ig az Ungersheim-i Falumúzeum szervezésében a "Ház" első Nemzetközi Fesztiválja, melynek fő témája a "kunyhók". A képen látható elképesztő kunyhót, Makovecz Imre építész alkotását hamar megkedvelték a látogatók.

L'Alsace 2003. Május 8. Csütörtök.

Robinson Elzászban

Vén tölgyet körülölelő fa-gubó: a magyar építészek alkotását mától láthatja a közönség a Falumúzeumban.

A gyermeki fantáziát mindig is izgatta az erdőbeli kunyhó. És a felnőtteket is, mint például Verne Gyulát, aki sokszor nyúlt ősi témákhoz; növényekből épült menedék a rideg világban. A kunyhó, azaz kunyhók állnak az Ungersheim-i Falumúzeum által szervezett Nemzetközi fesztivál középpontjában. Ez varázslatos találkozása a gyermeki álmodozásnak, Robinson mítoszának és az "újat-építeni" akaratának. Mindezek megfogalmazása az a különös építmény, mely egy vén tölgyfa és egy forrás körül kelt életre, igazi gubót formálva. ...

Területi Hírek

Makovecz Imre szelleme lebeg a Falumúzeum tisztása felett.
Magyar építész, az "organikus" építészet megalkotója, ami Rudolf Steiner munkásságán alapult. A sztálinizmussal, a hivatalos építészettel szembenállva menedéket talált az erdőben, az alternatív alkotásban. 1989-ig a berlini fal leomlásáig iskolája "titkos" volt. Az elismerés ezután jött: ő lett a tervezője a sevillai kiállítás magyar pavilonjának.

Egy fa gubó egy tölgy, egy vízesés

Ha Makovecz Imre 71 évesen nem is vállalkozott az utazásra, az általa létrehozott mozgalom, A Kós Károly Egyesülés tizenöt építésze képviselte őt Ungersheimben. Élmény volt látni őket, lelkesedésüket építés közben. Egy vén tölgy és egy vízesés köré létrehoztak egy különös, magávalragadó alkotást, mely életre kelt. Mindenki képzeletére bízva lehet héj, gubó, tengeri lény ... hajópallóból készült, különleges hullámzó forma. Belső pályázat nyertesének a házát építették meg, demokratikusan választották ki.