2012 - Kassa és környéke

Jelenlegi hely

Vándor kirándulás a Felvidékre

 

Résztvevők:

  • Csernyus Lőrinc
  • Czimbalmos Kozma Réka
  • Csóka Balázs
  • Martina Giustra
  • Hayde Réka
  • Juhász Attila
  • Madár Ivett
  • Nemes Dávid
  • Szepesi Ákos
  • Szilágyi Szabolcs

1. nap Kiutazás-Kassa

Szokásnak megfelelően a meghirdetetthez képest megkésetten indultunk útnak három autóval. Két autóban GPS, egyben térkép.
Felsőzsolcán a csapattagok fakultatívan végigcsinálták az autós városnézést. Következő megállóhely, Bodonyi Csaba encsi Szent Ősatyák Görög Katolikus temploma, amit 1996-ban tervezett. Némi kavarodás után szerencsésen megtalálta mindhárom autó a célt.

Kassa elején még született egy utolsó kísérlet a konvojban haladásra, de a szálláshoz már mindenki külön-külön ért, hárman négy irányból. Kedves vendéglátóinkkal nagy nehezen értettük csak meg egymást, ők tudtak szlovákul, mi meg magyarul és angolul. A kölcsönös kedvesség és kitartás segített.

A szép kollégiumi szobák elfoglalása után gyalog mentünk vissza a központba. Egy nem túl tradicionálisra sikerült pizzás főtéri ebéd után Simkó Pál vezetőnkkel tettünk egy kis sétát a régi városfalakon belül. Simkó Pál 1984-ben a pozsonyi egyetemen hallgatott előadást Makovecz Imrétől. Pásztor Péter kapcsán 1991-ben dolgozott a Makonában és a Triskellben. Kassára visszatérve Pásztor Péter irodájában dolgozott.

A főteret többször keresztezve, attól jobb és baloldalon található mellékutcákon haladva ismertük meg Kassa szerkezetét és épületeit.
Szent Orbán-torony, Miklós börtön, Rodostó-ház, Szent Erzsébet székesegyház, Várfal maradványok, Márai Sándor szobra és háza, szecessziós házak, Lajta Bélától, Oelschläger orthodox zsinagógája, 1920-as évektől cseh-morva (rondo)kubista lakónegyed (épületei között járva a Kecske utcai lakónegyedre emlékeztetett), kortárs függönyfalas hotel épület, ami ?lezárta? a fő utca öreg házait.

További fájdalmas újdonság a nemrég átadott pláza is a vasútállomás felé. Este még belefért egy beszélgetős vacsora is.

2. nap, Szepességben

Kassáról kiindulva egy szűk, kanyargós úton, a Gömör- Szepesi érhegység szépséges ? hágóján át értünk be a Szepességbe. Idő hiányában Szepesolaszit kihagyva Zsigrán álltunk meg először.

A zsigrai XIII. századi templom eredetileg román stílusban épült egyhajós, kazettás mennyezetű templom a XV században leégett, helyreállításakor gótikus boltozatot kapott, támpillérrel középen, így két hajóra és négy mezőre osztva az eredeti teret. Kedvesen néztek vissza Szent István és Szent László szobrai. A templom legérdekesebb freskója az Éden fája. Papp Gábor előadása kapcsán öröm volt fejtegetni szimbolikáját. Az Ó -és Újszövetség jellemzését, és az élet fáját, hogyan nő ki az Édenkertből, átnő a Golgotán és lesz belőle az Újszövetség élet fája.

Innentől kezdve a GPS-szel szerelt autósok kénytelenek voltak a térképes navigációra szorulni, mert Szepesvár nem volt rajta digitális térképükön. Így tegnapi hátrányunkat sikerült szépíteni.

A Szepesi vár uralja a környező tájat. A hegy tetején kiálló sziklákra épült világos kőfalaival több falunyi távolságból is szembetűnőek. A várlátogatás egy időutazás is egyben, ahogy a román kori várrésztől indulva, a gótikus és reneszánsz palotákban érkezünk. A berendezett termek segítségével bepillantást nyerhetünk az egykor itt élők mindennapjaiba. Az utolsó menedék ?nebojszka?torony vastag falában futó szűk kőlépcsőin feljutva igazi ?várúrrá? válhattunk, amint körbetekintettünk a váron és a messzi tájon egészen a Magas ?és Alacsony Tátra csúcsaikig.

 

 

Szepeshely hatalmas katedrália és számtalan szárnyasoltára szintén Szepesolaszi sorsára került, így Lőcsén a Szent Jakab templomot, a Városházát és Pál Mester házát tudtuk megnézni. Itt egy magyar turista csapathoz verődtünk, az ő kicsit süket, kicsit vak, kicsit sánta idegvezetőjüktől próbáltuk megismerni a templomot, nem nagy sikerrel. Azért megtaláltuk a lényeget: a faragott gótikus szárnyas főoltárat, mely több, mint 18 méter magas, az irgalmasság hét cselekedetét és a hét fő bűnt bemutató freskót, Szent Péter és Pál és Szent Katalin mellékoltárokat. Lenyűgözőek a csipkeszerű faragások és a szobrok életszerűsége. A legkedvesebbek Pál Mester munkái, aki a magyarországi késő gótikus szobrászat legkiemelkedőbb alkotója. A főoltár predelláján található utolsó vacsora szoborcsoport mását a Mester házában testközelből tanulmányozhattuk.

Lőcsét elhagyva még egy kicsit a Magas-Tátra havas csúcsai felé vettük az irányt, majd lekanyarodtunk Csütörtökhelyre. A Szapolyai-kápolna a románkori templom helyére 1402-ben épült egyhajós gótikus Szent László templomhoz kapcsolódóan építette Szapolyai István 1473-ban. Két szintes, alul temetőkápolna. Fantasztikusak a nagy ablakok és a hozzá tartozó viszonylag kicsi pillérek. Nem hiába hasonlítják a párizsi Saint-Chapelle-hez. Itt az üvegablakokban nekünk kedves szentek Istvánt, László, Margit? Hasonlóan különleges élmény a karzat függőboltozata. Alpár Ignác mester kezéhez köthető a századfordulós felújítás, így kerülhetett a Vajdahunyad várára is, ugyan más kontextusban, a hasonmása. Visszaindultunk Kassa felé beáldozva Bethlenfalvát, hogy tegnap abbahagyott kassai városnézésüket folytassuk.

A GPS kontra térkép versenyben Lőcsére egyszerre értünk, bár a GPS-szel versenyzők a gépre hagyatkozva fizetős parkolóba irányított. Az arra jártasabbak tudtak volna a közelben ingyeneset is. Csütörtökhelyet csak az egyik kütyü tudta lefordítani szlovákra, a másiknak segítség kellett. Csütörtökhelyen a templomhoz be és ki is sajátos útvonalat választott, de a kassai KVP lakótelepi katolikus templomhoz egyszerre értünk. A KVP lakótelepi katolikus templomot Pásztor Péter és Simkó Pál tervezték (1995). Pásztor Péter a Szlovák Építész Kamara elnöke, tanít Kassán, Miskolcon, Lengyelországban. Közösen mutatták be a templomot. Egy forgalmas főút mellett, panelházakkal körülvett kicsiny, meredek telken áll az épület. A hajó szerű épület orra az út fölé ér, melyben egy kicsi kápolna és a szentély található. Bejárata az átellenes oldalra, egy kicsi, majdnem kör alakú térre nyílik, melyet az ívesen kialakított parókia határol. Így sikerült kirekeszteni a főút zaját és a tömbházak világát. Az ötletpályázaton megnyert terv tartalmazott még egy gyalogoshidat is, ami a völgyben futó főút fölött ívelne át, és hozná be az arra járókat a térre. A kifelé dőlő, pillérrel megtámasztott látszó vasbeton homlokzaton át juthatunk be a templomba. A beton pillér az egyedi, acél függesztőműves tetőszerkezet hosszirányú megtámasztásában is részt vesz. Belső terében a fehérre festett falak és faburkolatok az uralkodóak. A fény a bejárati homlokzaton és a gerinc közelében található felülvilágító csíkon érkezik a hajóba. Továbbindulva a

Rovás Galéria és akadémia, Löffler Béla szobrászművész egykori műterem villájába mentünk. Előadást tartott a Rovás galéria és alkotócsoport vezetője Szabó Ottó festőművész, bemutatta a galéria tevékenységét, illetve saját munkáit egy műhelylátogatás keretében. Pezsgő kulturális élet folyik itt, előadások, tanfolyamok, workshopok, fiatal művészek támogatása műteremmel, kiállítási lehetőséggel. Játszóházzal és folyamatosan újuló időszaki kiállításokkal is csábítják Kassa polgárait. Ott jártunkkor éppen egy esztergomi festőművész, Andráskó Péter munkáit láthattuk.

Visszatérve a szállásra, nem tudtunk aludni menni, folytattuk a beszélgetést, ki meddig bírta.

3. nap, Sáros vidékén

Nem egyszerre indulásnak is köszönhetően, sikerült negyed órás különbségekkel érkezni 
Hervartóra.
Itt egy XV századi római katolikus fatemplomot néztünk meg, amit Assisi Szent Ferencnek szenteltek. Sajátos látvány, az additív tömegformálású épület. Szépséges a különböző felületek faktúrái. Belül érdekesek az 1655-ből és1805-ből származó táblaképek és falfestmények.

A jó és a balga szüzek, Sárkányölő Szent György

Bártfán gyönyörködtünk jellegzetes főterében, azok meseszerű kis házaival. Akár egy meséskönyv. A téglalap alakú főtér templom felé eső negyedében található a tömegformálásban egyszerű, de annál mívesebb XVI század elején épült gótikus, majd reneszánsz stílusú Régi Városháza. A főtér egyik keskenyebbik végét zárja a római katolikus Szent Egyed Templom, XV. Században épült, gótikus bazilika. 1878-ban leégett, Steindl Imre tervei alapján állították helyre.

Először csak a lelkesebbek, végül az egész vándorcsapat felment a toronyba is. Lejőve a toronyból tettünk egy sétát az egész jó állapotban meglévő várfalak és bástyák mentén.

Bártfafürdő, következő úticélunk mintha nem is létezne, legalábbis a GPS szerint. Így maradt a hagyományos térképes navigáció. Újabb pont a GPS-szel szemben. Bártfafürdő egy erősen vegyes építészeti képet mutat. A századfordulós monarchiabeli épületek mellett a vasbeton szocreál. Elsétáltunk a gyógyfürdő mellet, hogy a Skanzenbe érjünk (1965-ben nyílt): Felső-Sáros népi építészetét ismerhettük meg: Lakóházak, pajták, gabonások, kovácskohó, gyümölcsszárító, posztóműhely. Fatemplom Zboj-ból, Szent Miklós pravoszláv templom, a XVIII századból. Három részre tagolt négyes térbeli elrendezésű építmény és a ruszín-ukrán térség három részből és három toronyból álló ácsolt templomainak tipikus lemkovszky változata. Az 1766-ból származó rokokó ikonosztáz a legmegőrzöttebb ikonosztáz Szlovákiában. Másik templom a Miklósvölgye, XVIII. Század végén épített, szintén görög katolikus templom. A megígért lehűlés menetrendszerinti pontossággal érkezett meg. Rövidujjú pólós és rövidgatyás idő megszűnt. Míg megettük sztrapacskás-knédlis ebédünket és leöblítettük egy jó vágott sörrel, dideregve futottunk vissza az autókig, hogy felvegyük bekészített kabátjainkat és sáljainkat. Sapka is elkelt volna már, mire

Eperjesre értünk. A helyiek sem vették komolyan az intést, a helyiek is dideregve mentek hazafele. Főtere Kassán már látott, a felvidéken gyakran előforduló, a főutca teresedéséből létrejövő orsó alakú főtér. Az orsó közepén itt is templom, a Szent Miklós kegytemplom áll. Késő gótikus, 3 hajós csarnoktemplom, Schulek mester építette át a századfordulón. A teret különleges pártázatos házak szegélyezik, különleges közöttük is a XVII. századi reneszánsz Rákóczy ház

Siettünk, hogy visszaérjünk a Rovás galériába, ahol beváltva ígéretünket, megtartsuk előadásunkat a kolontári devecseri újjáépítésről és a Vándoriskola Murgán eddig végzett munkájáról. Beszélgettünk az előadásra eljött szlovákiai építészekkel az építészet, építészek helyzetéről, hol milyen a helyzet. Alapvetően irigykedtek ránk, nálunk még lehet tervezni családi házat, feléjük már csak mintatervekből választanak a megrendelők. Murga kapcsán is elszomorodtak saját helyzetükön, hogy egy 65 lelkes településen is sikerül főépítészt állítani, amely posztot Madár Ivett Vándortársunk lelkesen elvállalt, míg Kassának több mint egy éve nincs főépítésze. Tervezgettük a jövőbeni szorosabb együttműködést. Beszélgettünk Kassa kulturális főváros 2013 építkezésről is, melynek központját egy századfordulón épített laktanyában szemeltek ki. Kaszárnya /Kulturpark. Az átépítések felújítások itt sem indultak még meg. Kár, hogy nem tanultak Pécs példájából.

4. nap: Kassa környékén, hazaérkezés

A tegnap esti beszélgetés hatására nehezen indult a reggel. A reggelit ma is a mi kedvünkért kinyitott kollégiumi büfében oldottuk meg. A későn kelő vándortársaknak a hotdogos reggelit a lányok elvitték nekik. Kassáról nyugatva tartva először
Kisidán álltunk meg. A XIV. században már álló, Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus templomot 1993-ban Ladislav Friedman tervei alapján kibővítették.

Jászón a premontrei kolostort szerettük volna megnézni. Sajnos nem sikerült bejutnunk a nagy ősfákkal körülvett parkba. Tanakodtunk, hogy lemenjünk-e a cseppkőbarlangba, sajnos sokat kellett volna rá várni, így továbbmentünk.

Debrőd fölött, az erdei tisztáson álló Szent László búcsújáróhelyre (június 27). A XV. század végén épült, a török időkben elpusztult templom romjaira épült Növény templom. Tamás Gábor tervezte, 2007-ben szentelték fel. A tervek kidolgozásában Csóka Balázs is részt vett. A vörösfenyőből készült vázas-konstrukció, fedetlen, megkímélve a hársfát, mely a templom hajóban nőtt ki. Idővel benövi majd a környék növényei és befutják a köré ültetett különleges rózsafajták. Visszaérve kicsi Magyarországra megálltunk még
Göncön a Huszita-házba. Nem más, mint egy ?erődített? vastag kőfalakkal ellátott parasztház. Van még egy érdekessége, a pitvarból van a pincelejáró, leérve két irányba pincejárat, az egyik a borospince, míg a másik löszbe vájt, a szomszédos házakkal összekötött alagútrendszerbe visz.

Vizsolyban megnéztük a Biblianyomtató Műhelyt.

Interaktív színház keretében, melyben mi magunk voltunk a színészek élhettük át, hogy milyen nehéz lehetett abban az időben 800 példány Biblia kinyomtatása mindössze 1,5 év alatt úgy, hogy Rudolf magyar király tiltotta a nyomdászoknak a Biblia nyomtatását. Mantskovit Bálint gigászi munkáját egy korhű nyomdagép segítségével ki is próbáltuk. A református templomban megnéztünk egy eredeti példányt a híres Bibliából. A templomban a freskók rossz restaurálása miatt a színek elkoptak, csak kontúrok maradtak ránk. Elég furcsán hatott az új ?berendezési tárgy? egy nyomdagép a szentélyben. Elfáradva, szép emlékekkel tértünk vissza Budapestre.

Minden jog fenntartva © Kós Károly Egyesülés, 2007-2022 | Az oldalt karbantartja: webtervezes.com