Ezen az őszön kettős céllal indultunk Erdélybe. Egyrészt a Feketetói vásár bejárását tűztük ki magunk elé, másrészt a Kalotaszeg épített örökségét szerettük volna megismerni. Három napunk volt, ami egyikre se lett volna sok.
Feketetói vásár
Valójában oda mentünk. Kárpát medencei életérzés, plusz a Balkán. Eldorádó és Macskajaj (amúgy az az érzésem, a gyaníthatóan dunai képek alapján, hogy az említett mélybalkán kultfilm is az egykori Magyarország területén játszódik). Szóval a Balkán is nyakunkon van, nemcsak Amerika. (Két pogány közt egy hazáért, és a többi.) Feketetón még Amerika nincs, hál' Istennek (bár mintha valami gyorsétterem felütötte volna a sátrát), vannak helyette cigányok minden mennyiségben, kalotaszegi magyarok néha valóban értékes népművészeti tárgyakkal, csebres mócok (tanúsítom, nem csak csebret, de még bocskort is kapni!), ószeresek, kgst piacosok, mesterségek ünnepe stílusú árusok, tolvajok, leprások, meg ami kell. És Szűcs Bandi. Nélküle nem volna feketetói vásár és feketetói vásár nélkül nem volna Szűcs Bandi. Bandi házait csak az értheti meg, aki beleszippantott a vásár levegőjébe.
Végül nem vettem eredeti Barcsayt, akárhogy kapacitált is Salamin Pali. Viszont a lányok vettek neki éneklő műanyag papagályt.
Magyargyerőmonostor
Magyarvalkó
Megérkezésünk másnapján Magyarvalkó volt az első úti célunk, amit ?Kalotaszeg gyöngyszemének" is hívnak. Már messziről látni lehetett a dombtetőn magasodó 4 fiatornyos templomot, melyről Kós Károly a Budapesti Állatkert Madárházát mintázta. Az épület csak gyalog közelíthető meg és ehhez át kellett mennünk a templom gyümölcsös kertjén, ahol egy időben minden konfirmálónak ültettek egy gyümölcsfát, melyet nekik kellett gondozniuk.
A templomot 1261-ben ferenc-rendi barátok alapították, azóta sokszor átépítették, így román és gótikus jegyek is megtalálhatóak benne. Ahogy beléptünk a templomba mindenhol a konfirmálók varrottasait láthattuk, melyeket érdemes volt felemelni, mert gyakran festett kazettákat, faragványokat fedtek. A falakba sok kőfaragványt építettek be, többek között megtaláltuk a templomot a XV. században átépíttető Valkai család címerét, egy római kori kőtáblát, ami egy családot ábrázol valamint a templom kőkerítésében egy ?turbános kecskeszakállas fejet" is.
Kalotszentkirály
Magyarvalkó után indultunk a szentkirályi templomhoz, úgyhogy volt előttünk minta, miképpen is kell elhelyezni egy településen a templomot. Kalotaszentkirály más utat jár, ők a falu közepén építették fel az Isten házát.
A templomot a Főtisztelendő Úr mutatta meg. Mesélt a templom történetéről, megmutatta a templom legrégebbi, 1481-ben öntött harangját, a Kós Károly által tervezett előteret, a gróf Bánffy Miklós császári és királyi valódi belső titkos tanácsos által adományozott szószéket, valamint az 1994-ben festett, hagyományos kaloteszegi motívumokkal díszített mennyezeti kazettákat.
Nem kis büszkeséggel mesélt a falu prosperáló kulturális életéről, a megtartott (vagy visszavett?) hagyományokról, de nem felejtkezett meg az elveszített értékekről sem. Hosszan és érdekesen mesélt, nehezen szabadultunk, pedig előttünk volt még Bánffyhunyad és Sztána.
Bánffyhunyad
Sztána
Hosszú földutakon való zötykölődés után érkeztünk meg Sztánára (vonattal egyszerűbb lett volna). Ebben a kis faluban, hála Kós Károlynak, számos épület várt felkeresésünkre.
Elsőnek a Varjú várat néztük meg. Kós 1910-ben építette nyaralónak a házat, ami aztán a Trianoni döntés után a család állandó lakhelye lett. A domboldalon megbúvó épület az erdő őszi színeiben, még romló állagában is mutatja tervezőjének zsenialitását, aki három egyszerű geometriai alapelem (henger és hasábok) összeillesztéséből teremtette meg festői otthonát. Sajnos a házba bejutnunk igyekezetünk ellenére nem sikerült. Legközelebb reméljük ez is sikerül.
Néhány telekkel feljebb épült fel Kós barátjának, Szentimrei Jenő írónak a villája, a nyaralótelep legnagyobb épülete. A ház a Varjú várhoz hasonló szerkesztéssel készült, de annál jóval nagyobb méretben. Ebbe a házba bejutnunk is sikerült, így láthattuk a megmaradt eredeti berendezést.
Egészen kicsiny nyaralót tervezett a művész nővérének, Szidóniának. A sínek mellett elsétálva bújik meg a fák között a kicsiny nyaraló, amely az 1930-as évek közepén épült.