Horváth Balázs

Jelenlegi hely

Fejléc - 28 kb
Alaprajz, metszet - 65 kb
Nézetrajz, részletek - 72 kb
Látványrajzok - 70 kb

Tervezési koncepció

Előzmények

Őszintén be kell vallanom, hogy annak ellenére, hogy Maróti Géza munkásságát hellyel-közzel ismerem, erről a nagyszabású zebegényi emlékművéről nem hallottam korábban és az évenként megrendezett megemlékezés híre sem jutott el hozzám. Betudható ez részben önnön tudatlanságomnak, másrészt viszont annak, hogy manapság ehhez hasonló dolgokról említést tenni nem divatos dolog... Sajnos az idei megemlékezésről ismét lemaradtam, mivel a pályázati kiíráshoz mellékelt meghívó két a kézhezvétel megelőző időpontra invitált.

Terepbejárás

A helyszín megismerése szerintem minden esetben elengedhetetlen, úgyhogy kihasználva a tervezési terület fővároshoz való viszonylagos közelségét, június közepén egy laza kerékpártúra keretében meglátogattuk Zebegényt.
A vidék közhelyszerűen gyönyörű. Talán kevesen tudják, hogy a Duna a visegrádi kanyar után is rengeteg szépséget tartogat. A Kós Károly-féle templomtól elindulva a szerpentinúton közelítettük meg a helyszínt. Néha az volt az érzésem, hogy a terveken 8%-osnak jelölt lejtés helyenként kicsit többre sikerült. A dombtetőre érve a kilátás mindenért kárpótolja az embert, az Országzászló köré szobrot kilátószint ez okból teljesen felesleges. Szerencsére az eredeti tervek legnagyobb része elkészült, a kovácsoltvas kerítések és a terméskő pillérek jó állapotban vészelték át az elmúlt időszakot.

Helyszíni észrevételek

1. A kompozíció szimmetriáját helyreállítandó pótolni kellene az erdő felőli lépcsőket, mivel hiányuk teljesen indokolatlan. Esetleg rámpa is készülhetne ezen az oldalon, így legalább a mozgásukban korlátozottak is eljuthatnak az emlékhelyhez.

2. A hatvanas évek sufnituning stílusában fogant szörny? esztétikai-műszaki állapotban lévő kilátóterasz elbontásának szükségességéhez kétség nem férhet. A kiegészítés valódi célja valószínűleg az emlékhely lejáratása volt, mivel a kilátás hét méterrel lejjebbről is kiválóan élvezhető, ha nem zavarja a növényzet.

3. A magaslatot a kilátás felől néhány erdei fenyő és nagyobb számban idősebb akácok szegélyezik. Az értékesebb erdei fenyők szerintem megtartandók, az akácokat viszont ki kellene vágni, részben hogy az emlékhelyről mindenféle kilátóterasz nélkül élvezhető legyen a Duna látványa, részben pedig hogy a partról teljes egészében látható legyen a Maróti-féle kompozíció.

4. A helyszín jelenleg két úton közelíthető meg, az egyik a szerpentinút, ami megérdemelne a jelenleginél szebb korlátot, a másik a temetőn átvezető kálváriaút, ami egyenes mivolta alapján alkalmasabb a kellékek szállítására.
Az emlékhelyen szerzett benyomások sorát gazdagította egy, a növényeket locsolgató falubélivel folytatott beszélgetés. Információkat szerezhettem az évenkénti ceremóniáról, a helytörténetről, megnézhettük a kápolnabelsőt valamint láthattuk Maróti Géza egykori házát is.

Az alapkoncepció

A feladatkiírás szabad kezet ad az oltár helyének, a templomhajó elhelyezkedésének kijelölésében, de a helyszín megismerése után számomra teljesen egyértelműen egy megoldás maradt. A megemlékezés vezérmotívuma az Országzászló és a nemzet egységét jelképező földhalom, ezeknek nem lehet hátat fordítani. A koszorúzás is ebbe az irányba zajlik, ez kijelöli az ideiglenes templomhajó tengelyét. Ezek a megállapítások már a helyszínen megfogalmazódtak és tulajdonképpen ezzel párhuzamosan a terv is körvonalazódott előttem. A megrajzolt vázlatterv az alábbi, az emlékhelyen tett megállapításokra épül:
- A lefedendő terület túl nagy ahhoz, hogy hagyományos megoldásokban gondolkodjak.
- Az oltár és a lefedés együttese a három órás ceremónia kedvéért készül, ezért mind megjelenésében, mind konstrukciójában ezt az ideiglenes jelleget kell tükröznie.
- A konstrukciónak figyelembe kell vennie a helyszín nyújtotta szállítási-tárolási lehetőségeket.
- Emberi erővel is gyorsan felállítható-elbontható kell hogy legyen.
- Ne akarjon az ideiglenes rész a meglévővel egybetartozónak látszani.
- Ne igényeljen az emlékhelyen túl nagy maradandó beavatkozást.
- A két kerített kertrészt szegélyező pillérek bármennyire is kínálkoznak a fedés alátámasztó szerepének betöltésére, ne essünk abba a hibába, mint a kilátóterasz buzgó építői.
- Ne igényeljen túlzottan nagy pénzösszegeket a konstrukció.

Tervismertetés

Egy nagynevű statikus tanárom szájából hangzott el egy ízben, hogy hazánkban a szabadtéri létesítmények igényes időszakos vagy állandó lefedésének - kiváltképpen az ilyen jellegű feszített ponyvaszerkezeteknek - nincs hagyománya. Ezen szerkezeteknek nincs hazai rangos szaktekintélye és talán a megvalósult példák is ezért hiányoznak. Külföldi tanulmányútjaim során számos nagyon szép feszített ponyvafedéssel találkoztam. Közös jellemzőjük volt, hogy óriási fesztávokat hidaltak át mindenféle közbenső támasz nélkül. Nekem részben ezért tetszettek meg, másrészt viszont azért, mert monumentális méretük ellenére is képesek voltak légiesen könnyed hatást kelteni. A fentiek ismeretében és azt figyelembevéve, hogy ilyen szerkezet tervezése komoly, a végső formát nagyban befolyásoló számításokat igényel, kicsit tűnhet, hogy ezt a megoldást választottam. Tettem ezt mégis azért, mert szerintem egy vázlatterv keretei közé beférnek merészebb, ingatagabb alapokon álló megoldások is, valamint mert esetünkben a lefedendő terület mérete kisebb, geometriája egyszerűbb azoknál a monumentális stózabadtéri létesítményeknél, amelyeknél szintén ezt a megoldást láthatjuk.
Tervem alapanyagigénye huszonkét fenyőoszlop, egy 60x16 m-es speciális fehér műanyag ponyva valamint némi acélsodrony és fehér vászon.

A helyszíni beavatkozás a tartóoszlopok befogadásához szükséges acélcsövek és a feszítőhuzalok rögzítési pontjainak betonozásából áll. Az oszlopok magassága az Országzászló felé haladva növekszik. Részben azért, hogy vezesse a tekintetet a megemlékezés színtere felé, részben pedig hogy kedvezőbb rálátást biztosítson a nemzeti egységet hirdető lobogóra. Célom volt az is, hogy az oltár feletti nagyobb belső magasság kifejezze, hogy az alatta elterülő terület a legjelentősebb a ceremónia szempontjából. Első pillantásra feltűnhet, hogy az oltár és környéke igen puritán módon kidolgozott. Maga az oltár egy fehér lepellel letakart, dobogóra állított asztal, melyet a lepellel borított kollonád keretez. A kollonád tövénél két oldalról egy-egy letakart pad biztosít ülőhelyet a szónoknak és egyházi méltóságoknak. Az előbbiekben felsorolt megoldások úgy érzem jobban illenek az egész lefedés puritanizmusához, mint a túllihegett, agyontervezett bútordarabok. Én azt vallom, hogy falun nincs helye a hivalkodó megoldásoknak. Ha megnézünk egy parasztházat és annak bútorzattá, azt vesszük észre, hogy a falusi ember mindig a legegyszerűbb és legtisztább kialakításokat kereste, és ez nem feltétlenül az esztétikum csorbulását jelentette.

Tárolás-szállítás-felállítás-leszerelés

Az oszlopok használaton kívüli tárolására egy fedett-nyitott színt tartok alkalmasnak, a ponyvát rá lehet az oszlopokra tekerni úgy, hogy azok vége szabadon maradjon. Szélsőséges esetben azt is el tudnám képzelni, hogy az év folyamán felmerülő egyéb alkalmakkor a ponyvafedés a megfelelő előmunkálatok után lent a faluban is felállítható legyen. A helyszínre szállítás a következőképpen történne: teherautóval a temető elé vinnék az egész felszerelést, majd a temetőn át a kálváriaúton továbbhaladva az emlékhelyre emberi erővel jutna el. Az oszlopok esetében ez nem lehet probléma, a leghosszabb oszlopot is képes 4 ember a vállára véve szállítani. A ponyvánál ez a négyzetmétersúly függvénye, de ez sem jelenthet komoly problémát. Ha minden a helyszínen van, az oszlopokat befogadó acélcsövek öntöttvas fedeleit levéve kezdődhet az oszlopállítás. Az oszlopvéget a csőbe csúsztatva a feszítőkábelekkel fel lehet állítani a póznákat. A ponyva rögzítésére szolgáló acélkábel már a fekvő oszlopok felső gyűrűjébe be van fűzve, így amikor az összes pózna felállításra és kifeszítésre került, már kezdődhet a ponyva felhúzása az előbbiekben említett kábel segítségével. A folyamatot a harmadik tervlap ábrái érthetőbben szemléltetik. Amikor az egyik oldal kész, rögzítjük a kábelt, és a másik oldalon ugyanez a munka ismétlődik. A kábelek lehúzása kampós végű rúddal történik. A belső ponyvafeszítő kábelek rögzítése után a fedés kész, kezdődhet az oltárnak és környékének felállítása, rendezése. Az elbontás fordított sorrendben történik.

Horváth Balázs, Budapest, 2001. szeptember

Minden jog fenntartva © Kós Károly Egyesülés, 2007-2022 | Az oldalt karbantartja: webtervezes.com