Építészeti és tartószerkezeti leírás

Fedett-nyitott szabadtéri oltár - Zebegény, Kálvária domb

1. A helyszín kiválasztása

A Kálvária dombon lévő hősi emlékmű és országzászló már első feltárulásakor is erősen tengelyre szervezett építmény benyomását kelti. Az emlékhely északi oldalán elhelyezkedő országzászló (Trianon emlékhely), illetve a déli oldalon található kápolna adja a szimmetrikusan kialakított Hősök tere tengelyét, melynek középpontjában a Krisztus oszlop áll.
Az évente megrendezésre kerülő megemlékezések és szabadtéri ünnepi szentmisék számára ez a "tengely" templomhajóként jól funkcionál. Az oltár és a templomhajó ideiglenes lefedését előirányzó tervezési feladat ugyanakkor ezt az elrendezést - véleményem szerint - nem teszi lehetővé. A helyszín bejárásakor számomra nyilvánvalóvá vált, hogy az esetenként itt megforduló több ezer résztvevő számára az ideiglenes térlefedést csak olyan méretű és kialakítású szerkezettel lehetne biztosítani, aminek a dombra való felszállítása, és felállítása meghaladja az ideiglenesség, és a gyors felépíthetőség kritériumát. Másfelől pedig a Hősök terének teljes, vagy részleges lefedése olyan alapozást, és szükségszerűen megmaradó, a helyszínen hagyott alépítményt igényelne, ami az emlékmű vizuális hatását jelentősen rontaná. További probléma, hogy ilyen jellegű térlefedés esetén az emlékhely rövid időre teljesen megváltozna, így pont a megemlékezésekre ide zarándokló tömeg számára vesztené el eredeti kialakítását, és Maróti Géza által elképzelt eredeti térélményét.

Mindezek hatására úgy döntöttem, hogy az emlékmű helyszínén semmilyen építészeti beavatkozást nem célszerű végrehajtani.

Második lehetőségként az emlékhely keleti oldalán lévő füves rész merült fel, melyre az emlékmű építészeti tengelyével párhuzamosan lehetne egy ideiglenes jellegű építményt tervezni. Ez azonban szükségszerűtlen megduplázása lenne az "eredeti" tengelynek, annak hatását csökkentené, valamint a kálvária lépcsőn, és a szerpentin úton érkező látogatók számára eldugott, nehezen átlátható megoldást jelentene, ezért ezt az elképzelést is elvetettem.
Olyan megoldást igyekeztem tehát keresni, amely nem kíván az emlékhely vizuális megjelenésével konkurálni, annak tengelyességét tiszteletben tartja, ugyanakkor önálló építményként funkciója, és szakralitása az ide érkezők számára egyértelműen megmutatkozik.
Az előbbi szempontokat mérlegelve a legjobb választásnak az emlékmű főtengelyére merőlegesen szervezett szabadtéri oltár bizonyult, mely így nem épül rá az emlékhelyre, annak egyik pólusát sem igyekszik elnyomni, vagy hangsúlyosabbá tenni, viszont a Hősök terét továbbra is "templomhajóként" használja, az emlékhely eredeti funkciójának megbontása nélkül. A döntésben megerősített az is, hogy a klasszikus templomépítésben a templomhajó tengelye mindig kelet-nyugati, és az oltár mindig keletelt elhelyezkedésű volt, ami ezzel az elrendezéssel itt is biztosítható.

2. Tervezési koncepció

Az emlékhely keleti oldalán viszonylag szűk, 13-14 méteres sáv állt rendelkezésre, ami az oltár mellett a templomhajó legalább részleges lefedésére nem volt elegendő. Ezért, a centrális templomterek mintájára, az oltárt közvetlenül a Hősök tere keleti oldala felé nyitottam, míg ennek két oldalán, északon és délen fedett részt hoztam létre, így eleget téve a pályázatban előírt követelményeknek.
Építészeti kialakítását tekintve a terv egy megmaradó "hátfalra" kerülő, elbontható fedélszékként funkcionál. Mivel az ideiglenes oltár teljes elbontása nem megoldható, igyekeztem a megmaradó elemeket úgy kialakítani, hogy méretüknél, és elhelyezkedésüknél fogva ne zavarják az emlékhely összképét.
Az oltár a padlósíkját tekintve kiemelkedik, és megközelítően a Hősök terével egy magasságban (+1,00 m) található, így ez az új építmény leginkább domináns (és falszerkezetét tekintve megmaradó) része. Mivel azonban az emlékmű két pólusával együtt, a középpontban a Krisztus oszloppal ez az oltár képezi a harmadik pólust, úgy gondoltam, hogy tömegessége, hangsúlyossága érthető és elfogadható.
Az oltár falából induló íves falszakaszok körülölelik a "templomhajót", ezeknek a hangsúlyosságát viszont igyekeztem az áttörésükkel csökkenteni. A Hősök teréről nézve a 3,30 m magas oszlopok nem érik el az emlékhely pilléreinek méretét (4,25 m), így nem konkurálnak velük. Az ideiglenes tetőszerkezet a kiemelkedésével szintén kihangsúlyozza az oltárteret, míg a "templomhajók" kisebb magasságú, alacsony hajlású teteje a köríves falak mentén lassan elfogy.
Mivel a környéken igen kevés pad található, ahonnan az egész dombtető és az emlékhely teljesen belátható, a tervezett építmény íves falszakaszai mentén fa padok lettek kialakítva, melyek az év többi részében is pihenési lehetőséget nyújtanak az ide látogatóknak.

Összességében úgy éreztem, hogy a fedett-nyitott szabadtéri oltár ilyetén kialakításával a funkciója tökéletes betöltésére alkalmas, és a templomhajók fedett részei a kb. (ülőhelyek esetén) 100 fős befogadó-képességükkel a szentmisék hivatalos vendégeinek elhelyezésére lehetőséget nyújtanak, a hívők pedig a Hősök teréről szabad téren tekinthetik meg a szentmiséket, ami a terület adottságait és megközelíthetőségét tekintve ésszerű kompromisszumnak minősül.

3. Felhasznált anyagok

Az építmény falszerkezete kisméretű téglából készül, ezzel is elkülönülve az emlékhelytől. A falak alatt -0,90 m mélységig beton sávalap készül. A falszakaszok tetején 10 cm magas beton "koszorú" kialakítása válik szükségessé, a faltestek átázásának és szétfagyásának megelőzése céljából.
A tetőszerkezet fűrészelt, és rétegelt-ragaszott fa anyagú. A fedés a mindenkori igényekhez igazítható: amennyiben a térlefedés csak néhány napig marad meg, egymásra fedésben szegezett deszkákkal (kb. zsindelyezéssel) elegendő a lefedést biztosítani, viszont ha a tető hosszabb ideig (egy-két hét, egy hónap) megmarad, az egymás mellé helyezett alátét deszkázatra valamilyen tartósabb fedés készítése javasolt (pl. lécbetétes fémlemez fedés, cserépfedés).
Az oltártér aljzatbetonra rakott kisméretű tégla burkolatot kap, a templomhajók esetében viszont cél volt a minél jobban a környezetbe való illeszkedés, ami véleményem szerint gyeptégla burkolattal biztosítható.

4. Tartószerkezet ismertetése

A fedett "templomtér" befogadóképességét a szerkezeti kialakítás, és azon keresztül az építési-bontási technológia jelentősen befolyásolta, hiszen komoly tömegű, nagyfesztávolságú szerkezet, illetve több, nagyteljesítményű daru egyidejű jelenlétét igénylő szerkezeti megoldás (pl. háromcsuklós tartó) nem jöhetett számításba.
Mindezek figyelembe vételével a tetőt kéttámaszú tartókból, szelemenes-szarufás rendszerben képzeltem el. A falszakaszok tetejére kerülő szelemenek fűrészelt fa, az emlékmű felőli oldalon lévő íves, és az oltár fölötti egyenes tengelyű szelemenek RR fa anyagúak. Mivel a "templomhajók" hossza meghaladja a 14 m-t, a tartóelemek szállítási problémáira tekintettel közbenső alátámasztásra is szükség volt, így a főhomlokzat felőli íves szelemenek két, egyenként 7 m-es darabból állnak.

A tetőszerkezet felépítése az építmény széleitől indul, a fűrészelt fa kettős ikerpillérek felállításával és ideiglenes rögzítésével. Ezt az első, 7 m-es íves szelemen beemelése, és az utolsó szarufák merevítő célból való felszerelése követi. Az ily módon állékonnyá vált részre az oltárnál lévő fa pillérek elhelyezése után helyezik fel a második szelemen-párt, majd ezt az előzőhöz hasonló módon merevítik. Ezt követi a templomhajók hiányzó szarufáinak felszerelése, valamint az oltár fölötti RR fa szelemen és RR fa szarufák beemelése. Az elemek rögzítése horganyzott acél kapcsolóelemekkel (acélpánt, acélsaruk), illetve fűzőcsavarokkal történik. A tartószerkezet elkészülte után a szarufákra roncsolható lécalátét kerül felcsavarozásra, amihez a deszkázat hozzászegezhető.

Minden faelem megfelelő mértékben felületkezelt, gomba- és rovarvédelemmel ellátott, valamint világosbarna színű pácolást kap.
Az elemek szállítása teherautóval, beemelése és összeszerelése egy teherautóra szerelt kisméretű daruval könnyen megoldható.

Dobrosi Tamás, 2001. augusztus 28.