Három év története majdnem három oldalon

A történet három éve kezdodött.

Mivel Kolozsváron végeztem az egyetemet nem sokat tudtam a magyarországi továbbtanulási lehetoségekrol és a tudással amivel rendelkezem nem voltam megelégedve. Így hát tenni kellet valamit. Részt vettem egy budapesti nyári építésztáboron, ahol tudomást szereztem a vándoriskolai pályázati lehetoségrol. Az ötlet tetszett.
A diplomám elkészítéséhez (borászat) Ekler Dezsotol kértem segítséget. Válaszolt. Felkerestem és o a kezembe nyomott egy csomó Országépítot. Nyár - Vége az egyetemnek. Hova? Merre? A kolozsvári építészeti és tervezési minoséggel nem voltam kibékülve. Az interneten olvasom a Vándoriskola felvételi pályázatát - Budakalász. Felhívom Turi Attilát mind foépítészt, hogy o hogyan látja az egészet. Lefotózom a helyszínt és elkészítem együgyu kis pályázatom. Szombat- három éve- ugyanez a terem, sok ember. Én mit is keresek itt? Ezek kik? Gyomorideg. Én következem. Csak úgy röpülnek a kérdések. Mintha most is hallanám a nagy mester bosszús hangját- "Fiacskám addig nem veszünk fel míg meg nem mondod, mi az organikus építészet!" Hát errol mifelénk sokat nem hallottunk. Aztán megsajnáltak és felvettek. Makovecz kikötötte, hogy ha három év után nem megyek haza megveret általa pénzelt ukrán harcosokkal. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra.

Itthon megtudom, hogy Sáros Lászlóhoz kerültem - Sokat nem tudok róla. Novemberben valahogy szomorúan elhagyom szülovárosom és jelentkeztem a Villányi út 8 alatt. Itt egy családias hangulatba csöppentem: közös ebédek, fix órarend, születésnapi, névnapi ünnepek, nagy figyelem a részletekre- úgy az építészetben mint az életben. Mind fontos dolgok egy hontalan, zöldfülu számára. Szép könyvtár amit a vándornak kötelessége átnézni és kiolvasni. Érdekes a munka- foként az ünnepek után, foként egy kezdo építésznek. Lacitól két tervet kaptam ami kitöltötte ott lévo idom fo részét. Laci sokat nem beszél de nagy figyelemmel követi a vándor fejlodését, egy valamirevaló ember pedig ért a kevés szóból is. Mivel annak idején o volt a Kós Károly Alapítvány kuratóriumának elnöke sok fontos információt tudhatott meg az ember az alapítvány és egyesülés folyamatáról. Említésre méltó az iroda hozzáállása a vándorélethez. Sárosnál kötelezo részt venni minden vándorprogramon, pályázaton, konferencián. Az ott töltött idoszakban a vándoriskola pályázatai közé tartoztak: budakalászi térrendezés, egy hídpályázat és az elzászi terv. Én részt vettem mindegyiken és - ahogy Laci mondaná - jó hogy ott voltam. A vándoriskolával voltunk Elzászban. Felépítettük a Gubót. Ez egy jó dolog volt mert így jobban össze tudtak ismerkedni a nem Kecske utcás vagy netalán vidéki vándorok is. Jól szórakoztunk. Bejártuk a vidéket, voltunk borúton, megnéztük Le Corbusier ronchampi kápolnáját, ja és dolgoztunk is. Este beszélgettünk, az idosebb vándorok mesélték tapasztalataikat. Úgy építészeti mint baráti kapcsolatok is kialakultak, megerosödtek. Hogy, hogy nem de két félévet ültem Laciéknál. Nekem jó volt, ha hébe- hóba voltak is összeszólások. Idovel az iroda nagy létszám és ember változáson ment át- a végén én lettem a rangidos munkatárs.

November - új helyszín - II kerület, Margit krt. 5/a. Axis. Sok jót hallottam errol az irodáról, majdnem egy "muszáj ottlégyhely". Salát a közös pénteki vándorprogramokról meg az Elzászi építkezésrol már ismertem. Sáros után más világ. Nincs fix órarend, jönnek- mennek az emberek.
Tél - Fagyos iroda - Kiviteli terv Degenfeldnek - Továbbá kisebb tervek, feldolgozások, szerkesztések. Én Salának dolgoztam. Lenyugözo volt Sala munkatempóját figyelni - reggel 5 órai leutazás Szerencsre - két ház, egy templom, egy tér felmérése és mindehhez Sala elvárása, hogy még aznap este elkezdodjön a felszerkesztés. Végül nem szólt semmit ha a következo héten is ugyanazt csináltam. Egy igazi mestert ismertem meg benne, mindig volt annyi ideje és ereje, hogy leüljön és elmagyarázza a hibákat. Salától kaptam egy családi háztervezést is amit elbaltáztam és a végén a megrendelok a mester vázlatát választották.
Érdekes hely az Axis. Egy iroda de több személyiség. Mindig van kitol tanulni, nézni a munkáját. Szerencsém volt mert ottlétem alatt még volt alkalmam megismerni Vincze Lacit mielott elment az Axisból. Többször együtt ebédeltünk, sütiztünk, jókat beszélgettünk. Ott volt még Erhadt Gábor, mint sokat látott és hallott vándor, akire mindig lehetett számítani. Varga Csaba építészeti hozzáállása is példaértéku. Karácsony - Közös éneklés, jó borok. Tavasz - Tokaji kirándulás, épületlátogatások, még jobb borok.
Egy vándorpályázat is szervezodött a XII kerületben amit kis csapatunknak volt szerencséje (vagy pechje?) megnyerni. Kiosztott mesterünk Sáros László visszalépett. Munka után nem volt könnyu csapatban dolgozni - sok veszekedés, ceruzaröpködés. Visszatérve a pechre, rá egy évre sem tisztázódtak a dolgok. Új mestert kerestünk Varga Csaba személyében, a második vázlatot is elkészítettük, benyújtottuk a tervzsurire, csak megrendelonk nem akart/ akar fizetni. A dolog még mindig függoben van...

Nyár - Ideje lenne tovább menni. De merre? De meddig? Nagy a távolság az a 400km, 8 óra. A testvérem akivel együtt laktam Pesten elhatározta, hogy hazaköltözik. Én is döntök. Megyek haza, de vándorként - Müller Csabához. Ellotte még beiktatom az Elzász II-t - toronyépítés. Más mind az elozo évi. De azért jó volt együtt dolgozni. Utolsó nap bemutattam gépkocsivezetoi képességeimet és tehetségem - bepilotáltam a kis dömpert a tóba. Minden rosszban van jó is - azóta is Dömpergabinak neveznek és felvidulnak a kollegák ha az esetre gondolnak.
A nyarat már itthon töltöttem. Csaba egy végtelen rendes, becsületes építész, próbál a felszínen maradni egy dühöngo vadkapitalizmusban fejlodo országban. Nehéz, nagyon nehéz.
Utazás Szászrégenbe - Beszélgetés az egyesülésrol, az építészetrol, az építész elvárásairól.
Utazások Székelyudvarhelyre - Tárgyalások - Szembesülés a szerzodéskötés- pénz- ido fogalmával.

Lehetséges, hogy felépül két tervem.
A nyárnak hamar vége lett és megint mennem kellett - Becsületbol - Kötelességbol. Tele félelmekkel vállaltam be a Kecske utcát - A nagy mestert - Makoveczt. Képes leszek-e helytállni az elvárásoknak? Be kellett látnom, hogy kellemesen csalódtam. Ha az Axis egy "muszáj ottlégyhely" akkor a Makona kötelezo. A Kecske utca légköre nagyon barátságos: sok fiatal, közös ebéd, kávézás, hétfonként zeneeloadás.
A mester nem egy vándorevo. Komolyan veszi a fiatal jövojét. Önállóan gondolkodó embert próbált/ próbál faragni belolem, aki képes lebonyolítani egy tervet, vezetni egy irodát. Judit és Erzsi is nagyon segítokészek, mindent elkövetnek, hogy a vándornak sikerüljön.
Délutánonként, munkaprogram után hol a XII kerületi pályázaton dolgoztunk, hol az székelyudvarhelyi társasházon. Végre sikerült befejezni. Elkezdodött az építkezés - Telefonos muvezetés, fénykép utáni muvezetés... hétvégi muvezetés, nehezen de kezd épülni. Közben a mester csak adja az újabb és újabb megbízatásokat, legyen az irodai munka vagy személyes intéznivalók. A vándor lassanként megtanulja, hogyan szervezze meg a dolgokat, hogyan adjon tovább egy pár terven.

Én eldöntöm, hogy haza akarok menni- megígértem még annak idején mikor felvettek. A végén már három vándor van a kis irodában, nincs hely. Én felköltözöm a Viatorba, két emelettel feljebb. A mester csak akkor enged haza, ha megszervezem a hazajövetelemet. Szervezem... Nehéz a mester elgondolását megvalósítani - 7 ember... cég... a helyi építészek összefogása...és ez mind egy év alatt (mégis jobb mint az ukrán harcosok). Július végén aztán végképp hazajöttem szüloföldemre, Erdélybe.

Felteszem a kérdést: megérte-e a fáradtságot (utazás, pénz) egy magamfajta erdélyinek? Azt kell mondjam, hogy meg. Habár voltak periódusok mikor abba akartam hagyni az egészet és a könnyebbik utat választani, nem tettem és nem bánom. Mindig szemem elott volt Kós élete (nem mintha volna bátorságom magam hozzá hasonlítani szakmailag), o is hazament az Erdélyországba, én pedig követem szellemét.
Sokat tanultam- e? Igen sokat tanultam, ha még nem is ülepedett le bennem minden. Ezalatt nem csak egy szakmai tanulást értek hanem emberséget is. Minden mestertol akinél voltam vagy csak összefutottunk konferenciákon, vándorprogramokon, elzászban tanultam valamit: Sárostól- precizitást, Salától a régi épületek szépségét és szeretetét, Müllertól az erdélyi építész kitartását és Makovecztol, akár, hogy csak az árnyékában lehettem.

Mivel a nagy fák árnyékában nem terem semmi, ki kell mozdulni és új erdot kell telepíteni s ha már van erdo Erdélyországban is akkor dolgozhatunk úri jókedvünkbol... Isten áldása legyen ezen.

Kolozsvár, 2005 szeptember