Kertész Attila

Jelenlegi hely

Borsos Lajos háza, Debrecen

Alaprajz Utcai homlokzat
 
Oldalhomlokzat Hátsó homlokzat
Látványrajz

Végszó

Szerencsés ismeretségem révén dolgozhattam a Visegrádi-táborokban. Ugyanezen ismeretségek folytán még egyetem alatt, nyaranta dolgozhattam a MAKONA-ban a TRISKELL-ben és a PARALELL-ben. Az egyetem után felvételiztem a Vándoriskolára, amiről ugyan sokat nem tudtam, de Czégány Sanyus is oda járt, gondoltam olyan rossz nem lehet. A felvételi sikerült és első félévre Keszthelyre jelentkeztem Jankovics Tiborhoz, vonzott a Balaton (őszi félév) és úgy tudtam Tibor foglalkozik vályogházakkal. Az elején minden volt csak vályog nem, node idővel az is előkerült Rácz Tamásék által, meg még rengeteg dolog. Szerencsére nem voltam egyedül, Kurucz Szabolccsal vállvetve küzdöttünk az élettel. Eltelt a tél, munka volt dögivel, úgyhogy maradtunk még egy félévet. Túléltük, egy idő után meg már csak a szépre emlékszik az ember (jutott abból is). Azóta is szeretném, ha egyszer olyan munkabírásom lenne, mint Tibornak. A harmadik félévet Sáros Lacinál végeztem, itt a munka iránt olyan igényességet és odafigyelést tapasztaltam, amit azóta is csak néha sikerül magamból kicsikarnom. A munka mellett a fotózásról is sikerült megtudni egy- két dolgot. A negyedik félév Pécs, Dévényi Sándor. Előtte el sem tudtam képzelni, hogy ilyen képlékeny lehet egy ház. A Várost és a Villányi borokat biztos nem felejti el senki, aki megízlelte. A félév végén megnősültem (nem Pécsre). A következő félévben Budapest volt a cél és sikerült Imre bácsi irodájába a MAKONÁBA kerülni. Na ekkora önállóságom és felelősségem még nem volt, küszködtem is a feladatokkal rendesen. A nyár elején megszületett első fiam, Attila. Hogy be tudjam fejezni a folyó munkát a félév háromnegyedre sikerült. Ekkor már tudtam, hogy haza akarok költözni a szülőfalumba, és utolsó állomásnak a legközelebbi mestert, Kőszeghy Attilát választottam. Itt záródott a kör, Ő tervezte azokat a házakat amiket főiskolás koromban, barangolás közben gyakran felkerestem. Munka is volt bőven és itt dolgoztam először rendezési terveken, amiből főépítészi megbízások is születtek. A félév márciusig tartott, utána kezdődött az önállóság, de ez már egy másik fejezet.

Nem volt könnyű, gondolom a Mestereknek sem, de megérte.

Köszönöm összes Mesteremnek, munkatársamnak és mindenkinek, akivel együtt dolgozhattam, a rengeteg türelmet, tapasztalatot és néha a seggberúgásokat, amik előrevittek vándorutamon.

Hogy milyen vándornak lenni csak az tudja, aki próbálta.

Uff. Én Beszéltem

Magyarhomorog 2002. szeptember 7.

Minden jog fenntartva © Kós Károly Egyesülés, 2007-2022 | Az oldalt karbantartja: webtervezes.com