Beregi árvízi házak újjáépítése, 6. tipusú ház

Vándoréveim

1997 Nyarának elején kezdődött. Diploma előtt kézhez kaptam a levelet a Vándoriskola pályázati felhívásáról. Az egész Egyesülésről, törekvéseikről és úgy alapjában véve az organikus építészetről, halvány fogalmam sem volt. Tehát nem céltudatosan jöttem a Vándoriskolába. Az első indítóok a pályázati kiírás anyaga, valamint a "befulladt" diplomamunkám (nem lett kész időre) és az elkövetkező szabadidő okán kezdtem el a munkát. Azóta sem találkoztam ilyen jó feladattal a felvételi témák között (Hajós Múzeum, Zebegény). Minősége és nagyságrendje erős hátteret mutatott. A felvételi is ezt a benyomást fokozta. Felvettek, s ezt megtiszteltetésnek vettem. Terveim, céljaim nem voltak. Építészeti gondolkodásom fellengzős, kirívó, s racionalitástól mentes volt. Töredékeit ma is keresem.

Első állomáshelyemen meg is kaptam az első impulzusokat, amelyek megalapozták a továbbiakban vándoréveimet. A mester szavaira - Bodonyi Csaba - kezdetben figyelmetlen voltam, majd idővel beivódtak. Amit akkor nem tudtam értelmezni, mára világosabbak lettek. A munkahely, mint életforma kirajzolódott előttem. A családias légkör miatt ez könnyedén ment. Ugyanakkor az idővel való küzdelmem azóta is megmaradt. Az építészethez való laza kötödésemet Bodonyi mester azóta sem értelmezi. A légkört nagyon szerettem, de Miskolcot nem tudtam megszokni, ebben közrejátszott egyedüllétem, anno. Nem értettem Bodonyi Csaba bezárkózó személyiségét. (Én sem voltam valami nyílt) Ugyanakkor ma már tudom, hogy rá mindig lehet számítani. Tisztában van a vidéki élet erejével. Ő rakott végül is "gatyába". A legnagyobb feladat Bodonyi Csabára hárult.

Következő állomáshelyem Keszthely. Nem titkolom, a Balaton parti pihenés gondolata motoszkált fejemben, de ezt nagyon jól áthúzta Jankovics mester munkamorálja, s így a Balatont éjszakai fényben láttam legtöbbet Keszthely város és a Forma Építésziroda egészen más világ volt. Magas fegyelmet, rendezettséget, céltudatosságot és magas nívót tapasztaltam itt. Ez azóta sem változott. A jó légkör itt is alap, a fiatalos munkatársak is ezt támasztották alá. Az asztalomon lévő párhuzamvonalzót ritkán tudtam megérinteni a monitor árnyékában. Új eszközzel tanítottak meg itt "írni", szomjam ez irányban azóta sem változott. A tervező program használata mindennapi eszközöm azóta. Sajnos akkor a Forma ezt nem tudta teljesen rajtam kamatoztatni. Jankovics Tibor szerteágazó gondolatmenete és megrendíthetetlen álláspontjai példa értékűek számomra. Ugyanakkor nem értettem azt az embert, aki fél napot autóban ül, fél napot tárgyal, fél napot művezet, este, nyolckor az asztalához ülve fütyörészve tervezni kezdett. Azt sem értettem, hogy miért kínozzák az embert azzal, hogy a nyár közepén az iroda ablakából a Balaton parti kisváros strandra igyekező turistáit láttam, miközben én az ' alma F ' vagy az ' alma C ' billentyű parancsokat adtam ki a gépnek. Sok jó kedélyű, vendégszerető emberrel ismerkedtem meg Keszthelyen. A Forma Rt. Irodai felszereltségét és ütőképes munkamorálját azóta is keresem. Nagyon szerettem Keszthelyt.

Harmadik állomásom a Kvadrum Építésziroda, az első állomáshely, ahol "elengedett kézzel" is kellett dolgoznom, s ez nagyon szokatlan volt számomra. A keszthelyi munkatempómat itt kettővel be kellett szorozni. Ezzel volt a legtöbb bajom. Zsigmond Lászlóval nehezen tudtam személyes kapcsolatot létesíteni, de ez érvényes a többi Kvadrumosra is. A tetőtéri elszigeteltséget Balassa Endre sziporkázó humora valamelyest kárpótolta. A Kvadrum egy olyan hely volt számomra, mint egy kávéház, ahol mindig történik valami, anélkül, hogy én aktív résztvevője lettem volna. Nem telt el úgy óra, hogy ismerősök ne jöttek volna be az irodába vagy hogy Bata Tibi humoros történeteit ne hallottuk volna. Nem felejtem el a hajnali végelgyengülés szonettjeit a fiúkkal. Mesterem Zsigmond László szakmai tudása kimeríthetetlen, amit munkáimban is tapasztaltam. Nagyfokú szervezőkészségét a mai napig csodálom. Transzcendens világnézete sokak előtt rejtve marad.

Furcsa váltás következett a Kvadrum után, Sáros Lászlóékhoz vándoroltam tovább. Laciéknál az első időszak, magammal cipelt Kvadrumos munka miatt zaklatottan telt. Világos lett számomra, hogy ezt így tovább nem lehet csinálni. Lacival való közös elbeszélgetés, valamint segítségnyújtása átlendített ezen az akadályon. A felelősség vállalást Sáros László világította meg számomra. A Sáros Építészirodában ismét családias légkörrel találkoztam, s annak ellenére, hogy a mendemondák a Lacit szigorú embernek festették le, ezt merőben másként éltem át az első napoktól ottlétemig. Segítőkészségük példaértékű. Munkáim során szabad, önálló kezet kaptam, ugyanakkor mindig mellettem állt Laci, mint igazi Mester, s korrigálta hibáimat. Megbízott bennem. Remélem ezzel nem éltem vissza. Művészetről, társadalomról vagy bármilyen témáról jól ellehetett vele beszélgetni. Autó vezetési stílusa meghökkentő. Szülővárosa Jászberény iránti szeretete, s munkássága követendő példa. A Sáros iroda nyugodt légköre a kis hely ellenére is ösztökélően hatott az alkotásra. Mindenre szerteágazó figyelmük meglepett, például a délutáni közös sütemény és fagylalt evésektől a névnapok megünnepléséig. Nem szívesen hagytam ott őket.

Az ötödik állomás az Axis . furcsa, új állapottal találkoztam itt. A Kvadruméhoz hasonló szabad, önálló tervezők közé csöppentem, ahol mesterem Salamin Ferenc engem is tervezőként kezelt. Az állandó küzdelme az iránt, hogy én szabadkézi látványrajzokat készítsek kudarcba fulladt. Rájöttem, hogy elfelejtettem rajzolni. Hogy a kínlódásnak véget vessek, a számítógépet vettem segítségül, amivel Salával sikerült közös nevezőre jutnom. Ezek ellenére ezt ő azóta is nehezményezi. Szoros mestervándor kapcsolatot nehéz volt kiépíteni Vele, mert a napok nagy többségét vidéken töltötte. Emberi mentalitása, türelme, világnézete nagyon tetszett. Megdöbbentett, hogy bármilyen elképzelésemet hagyta érvényesülni. Mindig meg tudtuk találni a közős álláspontjainkat. Az Axisos flúkkal nehezen tudtam mélyebben elbeszélgetni. Kovács Agi vándortársammal viszont nagyon jól megértettük egymást, szigetet képezve egy újabb tengelyen. Nagyszerű embernek ismertem meg a Vincze Lacit. Az Axisnak köszönhetem, hogy közös szálak révén megismerhettem a páromat, Anitát.