Bejelentkezés

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

A KÓS KÁROLY ALAPÍTVÁNY köszönetet mond mindazoknak, akik 2014-ben személyi jövedelemadójuk 1 százalékával támogatták.
Az Alapítvány számlájára ebből a forrásból 2015-ben beérkezett 146.705,- forintot a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának működtetésére fordítottuk.
Kérjük, hogy 2016-ban is támogassák idei adójukból Alapítványunk célkitűzésit.

Adószámunk: 19193580-2-41

Morris és a preraffaeliták

Jelenlegi hely

Őrfi József és Terdik Bálint írása

 

Napjaink egyik legalapvetőbb emberi problémája az, hogy elvesztettük természetes kapcsolatunkat mind külső, mind belső természetünkkel. Az ipari forradalom környezetromboló hatása miatt tönkretette a minket körülvevő világot, az mára elvesztette eredeti rendeltetését, miszerint az ember zavartalan otthona lehessen.
Az ipari forradalom Angliában, a XIX. században indult és teljesedett ki először. A falusi és kisvárosi berendezkedésű társadalom hirtelen nagyvárosokban találta magát; gépek és futószalagok mellett, reggeltől estig mesterséges környezetben dolgozva. Megjelent az anyagi bőség, de ez spirituális áldozattal járt; a haladással együtt járt a veszteségérzet is. Itt indult a folyamat, természetes, hogy az ellenreakció is itt jelentkezett először.
John Ruskin, William Morris és követőik voltak az elsők, akik felhívták a figyelmet az elvesztett természetes körülmények visszaszerzésének fontosságára. Ruskin író, művészettörténész és esztéta, ő fogalmazta meg azokat a szellemi alapokat (szembefordulás a naturalizmussal és realizmussal), amiből az Arts&Crafts mozgalom és később a szecesszió kialakult. Kijelentette, hogy a művészet Raffaellóval a valóság szolgai másolása irányába indult el; az azóta tartó hanyatlást csak a középkorhoz és a korai reneszánszhoz való visszatéréssel lehet megszüntetni. Az ipari forradalom idején a mesterséges környezetbe került ember nosztalgiával gondolt vissza korábbi életére, azt azonosította a tökéletes idillel. Idővel kialakult a felfogás, hogy a premodern kor tökéletes, szerves egész volt, ahol az ember harmóniában élt. (Mivel a helyzet nem változott, ez a mai napig uralkodó nézet; kevés városi ember gondol reálisan a régi falun élt ember, vagy mai vidéki életére.) Előtérbe kerültek a történelem nagy korszakai, felfedezték a népművészetet, mítoszokat és meséket. Újjáéledt a középkori kultúra, úgy tekintettek a keresztény Európára, mint ahol rend, összefüggés és értelem uralkodott. A művészetben előtérbe kerültek a vallásos témák, megjelent a szimbólumok használata, alkalmazták a keleti ember formakincseit. Ennek a kornak irodalma az újromantika, ezekkel a jellemzőkkel jelent meg a festészetben a preraffaelita felfogás.

(Dante Gabriel Rosetti, William Holmer Hunt, John Everett)

Ennek a látásmódnak vezéralakja Morris (1834-96). Az ipar gépesítettségével szemben a kézimunka fontosságát, a minket körülvevő környezet esztetizálásának fontosságát hangsúlyozza. Azt mondja, hogy az ember boldogságát a munkában találhatja meg, de annak feltétele munkahelyének megfelelő volta, illetve, hogy munkájában a kreatív szellemi és a testet edző fizikai feladatok kiegészítsék egymást. A gyárat AZ IPAR PALOTÁJAKÉNT, kerttel, parkokkal körülvéve képzeli el, napfényes, tágas, esztétikus terekkel és formákkal. A gyár egyben szociális és kézműipari központ, könyvtárral, ebédlővel, tanulási lehetőséggel. Nem termel környezetére káros anyagot, hulladékot. Állítása szerint, ha a termelés célja nem a maximális profit, hanem a szükségletek kielégítése és a hasznosság lenne, elég lehetne a napi négyórás munkaidő. Elméletét a valóságban is kipróbálta. Ő alapította az első bibliofil nyomdát. (Könyvek a nyomdából: -Ruskin: A GótikaTermészete, -Morris: Hírek Seholországból.) Ő és követői (Charles Robert Ashbee, Archibald Knox, Christopher Dresser, Peter Behrens, Charles Rennie Mackintosh) formavilágára kettősség jellemző: megjelenik a funkciónak leginkább megfelelő forma, tökéletesre redukálva a maximális esztétikai hatás kedvéért, másfelől vegetatív mintákat, folyékony, utánozhatatlan vonalakat használnak. Legnagyobb gondossággal tervezték meg a tökéletlenségeket, hogy kontrasztba állítsák a tömegtermelés tökéletes uniformizáltságával. Festők és költők kezdték maguk tervezni bútoraikat, ékszereiket (James Macdonald Jasper)

Az ipari forradalom gyorsan terjedt el, így egész Európában szinte egyszerre jelent meg vele szemben a szecesszió (= kivonulás). Nyugat- és Kelet-Európa szellemi és művészi élete a világháborúig együtt fejlődött. Ez a folyamat a világháború kitörésével a mai napig tartóan megszakadt.

De tudni kell azt is, hogy ki volt William Morris. Nem azt, amit a marxista ideológusok állítottak róla, hogy tudniillik utópista szocialista lett volna. Ez minősítés volt, nem tényszerű közlés- de tény, hogy a maga idején, a XIX. század második felében ő és társai fölvették a küzdelmet Mammonnal, a pénz istenével. A kapitalista centralizáció Angliában hihetetlen nyomort és elhagyatottságot zúdított a nagy tömegekre: azok a háziipari dolgozók , parasztok és kézművesek, akik korábban a juhok tenyésztése mellett odahaza szőttek is, s akik képesek voltak elsőrangú szövetek létrehozására is, most földönfutóvá lettek, bekényszerültek a városokba, hogy éhbérért,a puszta létfenntartásért dolgozzanak. Morris szembeszállt ezzel a folyamattal- a hangsúlyt a pénz helyett a tevékenységre helyezte. Úgy vélte, hogy az embereknek a szellem felszabadítására van szükségük. A Raffaello előtti korszak szellemisége alapján az emberek egymástól való elidegenedett viszonyának megváltoztatását, a régi közösségi szellem feltámasztásának programját hirdette. Ebből hatalmas európai mozgalom nőtt ki, amely a XX. sz. elejéig ragyogó eredményeket ért el a tőkekoncentrációs folyamattal szemben. De akkor jött az első, majd a második világháború- és győzött a pénz...?

 
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) Kós Károly Egyesülés, 2007-2013 | Az oldalt karbantartja: eMeLA