Bejelentkezés

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

A KÓS KÁROLY ALAPÍTVÁNY köszönetet mond mindazoknak, akik 2014-ben személyi jövedelemadójuk 1 százalékával támogatták.
Az Alapítvány számlájára ebből a forrásból 2015-ben beérkezett 146.705,- forintot a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának működtetésére fordítottuk.
Kérjük, hogy 2016-ban is támogassák idei adójukból Alapítványunk célkitűzésit.

Adószámunk: 19193580-2-41

Szántai Lajos előadása

Jelenlegi hely

Őrfi József írása

 

Emlékszel, Pilis,
az emlékezésre? arra, hogy fájt, mikor már nem voltál Paradicsom? 

(...) döntöttél és tűrted a kardos embert, ki élni veled maradt.
Odaadtad arcod, vágja szét és adtál neki vizet...
Szóltál és az üregek hajlékká nyíltak
véletlenül, vagy szándékosan
(ezt csak az Úr tudja!)
hangosan gondolkoztál.
-És szavadat túlélte az ember.

(...) Unokának fia, emlékszel?

Mire körülnéztünk, merről jön, köztünk állt Szántai Lajos, üres kézzel, zakóban. Örökifjú egyetemista, táltosmosollyal az arcán; talán nemrég tudott meg valami kedveset... talán épp a kövektől, mikor szólt nekik, legyenek csendben, hiszen lehet ez még akármilyen társaság...
- Jobbra mentünk, először le. Oda nem illően lépkedtünk előre, mint zárt estélyen udvariasságból hívott, nem ismert vendégek; nem vettük észre, illene legalább csendben köszönni...
- Mindenki abbahagyta, amit éppen csinált. Anekdoták maradtak félbe a régi időkről - ez volt a leggyakoribb téma, ha egyszer manapság nem történik semmi - és bár észrevétlen intettek a Tanár Úrnak, ő csak vitt minket beljebb, nem szólt vissza, beljebb és feljebb, hozzánk szólt inkább a kintiek nyelvén; annyit mondott csak, hogy megértsük. Tudósokról és tudományról, kutatásokról, emberekről, gyenge sejtésekről. Gerinceken, falakon mentünk, pusztulást láttunk. Puszulást ott, ahol nincs is idő...
- Aztán csak ültünk ott fenn, ahonnan tényleg mindent látsz, ami fontos... dobogott a Pilis...
A Tanár Úr nézte az arcunkat, finoman mosolygott, és már elvitt oda, ahol fává szorult (ki gondolta volna, hogy azóta is ott tekereg) a Tudás fája-kígyó.
- Három kő évszázadokig állta körbe a helyet, ahol mára fa nőtt. (Miért nem másztunk föl rá?...)

Szántai Lajos intett, majd eltűnt.
Valamiért nem fáradtan, maradtunk.

 
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) Kós Károly Egyesülés, 2007-2013 | Az oldalt karbantartja: eMeLA