Bejelentkezés

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

A KÓS KÁROLY ALAPÍTVÁNY köszönetet mond mindazoknak, akik 2014-ben személyi jövedelemadójuk 1 százalékával támogatták.
Az Alapítvány számlájára ebből a forrásból 2015-ben beérkezett 146.705,- forintot a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának működtetésére fordítottuk.
Kérjük, hogy 2016-ban is támogassák idei adójukból Alapítványunk célkitűzésit.

Adószámunk: 19193580-2-41

Jászberény

Jelenlegi hely

CsoportképSáros László, családi ház - fotó 1.Sáros László,  családi ház fotó 2.
 
Sáros László, 56-os emlékműSáros László, Mária szoborSáros László, ravatolozó - fotóSáros László, ravatolozó - részletfotóSáros László, ravatolozó - belső tér
 
Sáros László, Bercsényi utcai iskolaSáros László, áruház bővítés - belső fotóSáros László, áruház bővítés - fotóSáros László, polgármesteri Hivatal, folyosóSáros László, polgármesteri Hivatal, ülésterem

Gondolatok a háromosztatú parasztházról,
Sáros László tervétől ihletve

Dobros Tamás
Sáros László, családi ház - alaprajzSáros László, családi ház - homlokzat 1Sáros László, családi ház - homlokzat 2Sáros László, családi ház - foto 1Sáros László, családi ház - foto 2

 

Hosszú ideje bírkózom e ház mondanivalójával, érdekesen szabdalt belső tereivel, alaprajzi funkciósémájával. Figyelemmel kísértem az alakuló, komótosan formát öltő terveket, láttam a kemény vonalak lassú testet öltését, földből való "kinövekedését", és tanúja voltam utolsó simításként a klímaegység felszerelésének is. Mindeközben azon törtem a fejem, van-e egyáltalán létjogosultsága háromosztatúságról, népi építészetről, hagyományokról beszélni, miközben a 21. század gyökeresen más igényeket támaszt az építésszel szemben.

A ház kristálytisza és érthető módon a múlt és jelen találkozásának csomópontjára épült: kívülről a jászsági fésus beépítés homlokzati arányai jó érzékkel köszönnek vissza, a ház szolídan simul az utcaképbe: a külső megfogalmazás egyszeru, részletgazdag, elismerésre méltó. Az épületbe lépve egy, a mai igényeket maradéktalanul kielégítő térstruktúra fogad: nagy belmagasságú, látszó fedélszékes, egyteru nappali-étkező, ez utóbbi üvegezett télikert-kezdeménnyel nyit az udvar felé. A lakóterek L-alakban fogják körbe a modern bezárkózó ember kicsiny királyságát: a "hátsó" udvart. A keresztszárny két részre vágja a telket, egyben meghatározza, milyen - zömében alárendelt - helyiségek kerülhettek az utcai homlokzatra.

A ház tehát kívülről, és belülről szemlélve egyaránt megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek: de vajon szükségszeru-e, hogy a kettő között feszülő ellentmondás is legyőzessék?

Véleményem szerint a "tisztaszobává átlényegült gépkocsitároló" ellentmondása nem feltétlenül ideológiai, szemléletbeli kérdés. Rengetegszer találkozunk már gyönyöru bontott-tégla homlokzaton felhasadó apró, lőrés-ablakokkal, s miközben azon gondolkodtunk, milyen hangulatos megvilágítást adhat a mögötte lévő lépcsőháznak, vagy folyosónak, kiderült, hogy a vizesblokk szellőzőablakaival néztünk farkassszemet. A külsö és belső megfeleltetése korántsem magától értetődő "izmusa" az építészetnek - gondoljunk például a reneszánsz-barokk kettős álkupolák mögötti tömegnövelő szándékokra.

Jelen esetben a rendezési terv által megkötött, pusztán formai paraméterek - tetőhajlás, gerincirány, építménymagasság, anyaghasználat - eleve eldöntötte az utcai homlokzat kinézetét, mindezt azonban úgy, hogy a klasszikus parasztportának az életmódból adódó funkcionális létjogosultsága már régen nem érvényes. Ma a kert nem gazdasági udvar szekérbeálló pajtával, kukoricagóréval és istállókkal, hanem pihenőkert frissen nyírt, öntözött pázsittal, napernyővel és kólaautomatával. A munkahely és az otthon végérvényesen elváltak egymástól, és ez természetes módon a lakás belső tereinek átrendeződésével járt együtt. Ezzel szemben viszont itt van egy - a korabeli állapotokat legalább külsőségeiben konzerválni akaró - külső szabályozás, ami a "jó ugy érdekében" megköti az építész kezét.

A terv ezt a kettősséget kissé posztmodern módon, "kulisszahomlokzattal" igyekszik feloldani, ami - akárcsak Churchill szerint a demokrácia - nem feltétlenül jó, de még nem találtak ki nála jobbat. Az adott feladat és építtetői igények ismerete mellett én nem érzem azt a mozgásteret, amivel ez az ellentmondás megnyugtatóan feloldható lehetett volna.

A "háromosztatúság" ma nem más, mint egy tudományos, beskatulyázó szabályrendszer a népi építészet katalogizálására, amely többnyire nem a tartalom, hanem kialakult építészeti leképeződésének rendszerezésére vállalkozik. Márpedig a "parasztház" nemcsak tájegységenként, de akár falvanként, sőt családonként változik, elrendezését a helyi kulturális "lenyomatok", a faluközösség, és a nagycsalád hagyományai, hite és életvitele határozta meg.

A kérdés nemcsak az, érdemes-e, szükséges-e visszanyúlni egy olyan formához, amely valaha (hozzáteszem: gyökeresen más igények és életvitel mellett) muködött, hanem, hogy képesek vagyunk-e erre. A klasszikus háromosztatúságban nincs helye tisztálkodóhelyiségnek, garázsnak, könyvtárszobának, dolgozószobának, moziszobának, miközben a "tisztaszoba", mint olyan, értelmét vesztette.

Vissza tudunk-e nyúlni a feltételezett gyökerekhez, és ha igen, vajon pusztán formai utánzásunk elegendő-e az áhított szellemi megtisztuláshoz? Természetesen nem.
A parasztház, a parasztporta olyan életvitelt kíván, amihez ma a modern társadalom vívmányai közül majd' minddel szakítanunk kellene. Ez pedig véleményem szerint elbírhatatlan váltás: a fogyasztói társadalom fősodrában vagyunk, és megtehetjük, hogy szemben úszunk az árral, de ez csak félmegoldás: a folyóból kievickélni emberfeletti vállalkozás.

Éppen ezért érzem ellentmondásnak, hogy a népi kultúra építészeti formáinak mai létjogosultságáról beszélünk, miközben az ilyen formai alapvetésből elkészült házak sem tudják visszaadni azt a többlettartalmat, amit nem a sparherd vagy búboskemence elhelyezése, hanem a bent élők spirituális értelemben vett jelenléte adott a "parasztotthonnak".
Hatalmas változás, hogy az építész, mint külső "befolyásoló tényező", immár visszavonhatatlanul beékelődött a Család és Házuk közé: a családfő által, saját kezével épített otthon már a múlté, és ezzel valamelyest a "megrendelő" önállósága is. Az építész hiszi megmondani az igazat, a jót és a követendőt; igaz ugyan, hogy az utóbbi évtizedekben kellően leamortizálták az ésszeru emberi gondolkodást, s így már szükség is van rá, hogy valaki mutassa az "utat".

Magával húzza-e a forma a tartalmat, vagy sem: elég-e (kell-e egyáltalán) csak formájában visszahozni a múltat, vagy inkább a gondolkodásban kellene utat nyitni a változásnak? És ha ez utóbbi, vajon mekkora ebben az építész feladata és felelőssége?

2004.10.28.

Szubjektív benyomások az Udvardi házról,
avagy hogyan születik a Vándor elso munkája

Tóthfalusi Gábor

2002 november 4-től- 2003 november 21-ig Sáros Lászlónál vándorkodtam. 2002- ben nem nagyon volt munka a cégnél, én is egy monstrum projekten tépelődtem s közben azon morfondíroztam, hogy mégiscsak jobb lett volna nekem mint gyógyszerész vagy halász. De úgy néz ki, hogy a sors megszánta siralmas helyzetemet s januárban, az ünnepek után, a hétfő reggel 8 órai beszélgetésnél Laci azzal a hírrel fogadott, hogy két munka volna számomra, mely többé- kevésbé aztán ki is töltötte ott letöltött időmet. Az egyik egy 3000 adagos konyha Monorban a másik meg egy társasház Jászberényben a földszinten gyorsbüfével. Nagy buzgalommal neki álltam a monorinak, de mivelhogy a kedves megrendelő nem tudta pontosan, hogy mit akar kb. 2 hét után Laci lealított, hogy inkább a másikkal foglalkozzam. Megkaptam a helyszínrajzot, Laci elmagyarázta a helyszint, meg, hogy jó lenne ha valamiféle torony lenne a bejáratnál. Lakások száma nem volt megkötve, se az anyagok használata.

Megnéztem a térképen, hogy az ország melyik részén is van ez a Jászberény, s nagy kedvel elkezdtem tervezni. Skicceltem, rajzolgattam. Kérésemre lementem a mesterrel Jászberénybe, hogy élőben is láthassam a helyet. Más volt mint ahogy gondoltam, a hely is az utca is. Vissza tértem a rajzasztalhoz s folytattam a munkát (1:200...1:100). Kezdett körvonalazódni a koncepció (2 négyzet mely egymásba harap, 9 osztatú lépcső, hátsó rész konzolos kiugrása, stb.) Laci hébe- hoba irodájába menet rám sandított s egy fejlegyintéssel jelezte ha jó úton járok- e vagy sem. Az alaprajzokkal, a beépítéssel nem voltak gondok, Lacinak is kezdett tetszeni a dolog. De az idő sürgetett s egy reggel 1:50-es léptékű alaprajz ( Laci szerint házat 1:50-ben kell tervezni!) várt azzal a megjegyzéssel, hogy szerkesszem tovább. A rajzok az én 1:100-as skicceimnek voltak a felnagyításai de Én, mint sértett sztár elkezdtem javítani a rajzokat, helyezgetni a falakat, átdolgozni a földszintet. Laci délben hozzám lépett, hogy lássa, hogy halad a munka. Látta, hogy én másképpen értelmezem a "szerkesztést" s nem tetszett neki. Elmagyaráztam, hogy szerintem így meg úgy jobb lenne. Nem szolt semmit. Megfordult és elment.

A tervezés folyt tovább, minden hétfő reggel megbeszéltük a terv aktualitását. Laci elmagyarázta, hogy egy sarok épület, szerinte toronnyal kell záródjon melynek súlya, erőssége kell, hogy legyen.

Mester szerint vannak építészek akik tudnak sarok épületet tervezni s vannak akik nem. Szerinte egy kicsit lassan halad a munka (neki egy pár nap lenne egy ekkora épület engterve), de nekem mint vándor ez egy kiváló feladat amelyet jól kell végezzek. Átnézte rajzaimat s próbálta erősíteni, kijavítani a gyenge pontokat. Emlékszem egy nap bejelentette, hogy ideje lenne valamit bemutatni a kedves megrendelőnek is ami mondjuk legyen úgy 2 nap múlva. Ritka eset, de le lettem szúrva azzal a megjegyzéssel, hogy reméli, hogy én soha ne fogok megjelenni a megrendelőnél olyan rajzokkal milyennel ő volt kénytelen.

Mivelhogy a külső sehogy sem nyerte el Laci tetszését s az idő is sürgetett egy hétvégén (Sárosnál ritka dolog!) bementem, hogy dolgozzam a terven. Laci már nagyban dolgozott az asztalánál. Vonalvezetése alatt letisztult a Rákóczi utcai homlokzat, megjelentek a sajátos jelek, de megtartotta az én addig elért s szerinte is helyeselt ötleteket (anyaghasználat, nagy oszlop a bejáratnál). Megkérdezte, hogy mi a véleményem a homlokzatról. Válaszoltam, hogy szerintem a gyorsbüfénél még szükséges lenne egy pár ablakra. Leültem rajzolni, egy negyed óra múlva Laci hív, hogy nézzem a homlokzatot, nézem. Megjelentek a háromszögű ablakok.
Valahogy sikerült aztán leadni a tervet (köszönet Adriannek) s február 24- én, születésnapomkor buszkén szignáltam életem első engtervét.

A kiviteli terv első részében (számítógépes feldolgozás) személyesen nem dolgoztam rajta, másra volt bízva, én csak konzultáltam. De az irodai dolgok úgy alakultak, hogy még egy fél évet töltöttem az irodában. Laci felkért, hogy jó lenne ha átvenném s végig vinném a tervet, mert a megrendelő komolynak néz ki és lehetséges, hogy meg is építik (nem úgy mint a monori tervet melynek jövője homályos) s így lesz nekem is egy szép munkám irodájában töltött idő alatt. Robi és Balázs (Sárosnál munkatársak) mellém álltak és elkezdődött a tervezés. Nagy változások nem jelentek meg, csak "nemesítettük" a házat (réz tető, kőburkolat, réz betétek, stb.). Tárgyalások a kis olasz kőbeszerzővel, a statikussal, a gépeszekkel, a villamosmérnökkel, konyhatehnologussal, költségkiíróval. Gépiszellöztetés... légkondicionáló... gázcső... villanyóra... dilatáció... átszellőztetés... burkolás... szobor helye, stb. Az idő nagyon rövid volt de sikerült időben leadni.

Jött a vakáció, más munkák. Egy nap hív Laci, legyek szíves és nézzem meg a helyszínrajzot mert a kituzésnél nem fér be a ház a telekre. Nem jó hír, megnézem, telekhatár, méretek, minden stimmel. Pár nap múlva Laci mondja, hogy valami orosz műszerrel mérték, mely más mértékegységben dolgozik...

Lassan lejárt az én időm is Sárosnál, vettem batyumat és átköltöztem a Margit körútra.

Hallom, hogy gondok voltak a torony íves szarufáinál... Hiányzott a konszignáció s a kedves kivitelező darabokból próbálta össze passzítani a tetőt. Nem ment. Laci leszedette.

Mit sajnálok? Hogy nem jártam ki művezetni s nem láttam az épületet csak egyszer...

Engelmann Tamás : Jászberény, Kálmán utcai sorház
Jászberény, Ady Endre utcai öt lakásos társasház

Török Ádám

Két tervet látunk. Városi - kisvárosi környezet, szabadosan, természetes módon formálódott szövedéke a telkeknek, utcáknak, a látvány heterogén, korra, stílusra nem behatárolható az általános építészeti arculat.

A program, melyet a megbízó kigondolt, mindkét esetben közepes méretu, tetotér-beépítéses lakások elhelyezése, elokertes parkoltatással, s hátsó, ill. belso kerthasználattal.

Az a gazdasági szituáció, mely a beruházásokat eredményezte, már elso hallásra is borús jövoképet von a tervezo szeme elé. A megbízó a kivitelezo is egyben, a lakások -csak a program alapján- már a tervezés megkezdése elott gazdára találtak, minek következtében, az akció során nem muködött semmiféle olyan erohatás, mely a tervezo érdekeit igazán képviselni tudta volna. A tervek tehát megszülettek, némileg kapaszkodva, másfelol megszorítva a foépítészi szabályozástól, (mely valószínuleg a klasszikus telepítési megoldásokat preferálta, mint sorház és sorház jellegu társasház) a kivitelezo azonban hegemóniára tört.

Az elmondottakból fakadóan nem kívánnám kommentálni a megépült házakat, a tiszta helyzet kedvéért inkább csak a tervekrol beszélnék. Egy dolgot azonban szeretnék megjegyezni. A megvalósult épületek átalakulásai nem azért felháborítóak, mert olyan durvák lennének, hogy kioltják az eredeti építészeti gondolatot, hanem mert a kivitelezo pozíciójából származó önkény egyenes következményei.

A két épületegyüttes egymástól néhány utcára helyezkedik el.
A Kálmán utcai beépítés egyértelmuen sorház. Egy kigondolt alaptípus két verziójának hat -lényegében- egyforma adaptációja. Az alsó és a fölso szinten két önálló, egyszobás lakótér található, a két változatból, az elso esetben a ketto egymástól függetlenített, a másodiknál a két egység a közös -lenti- étkezobol tárható föl.

A homlokzatokról leolvasható szimbolika egyértelmu, némiképp már harsány. Egy végigvonuló kereszt- irányú nyeregtetos tömegbol, a ritmus szerint, elobújik egy alföldi parasztház-bütü, összekombinálva egy léptékében megnövelt kukoricagóréval.

Bár a részletek kidolgozásának lehetosége rengeteg szépséggel és izgalommal kecsegtet, mégis kissé disszonánsnak érezheto a népi építészeti elemek csattanós idézetei a -sorház jellégbol adódó- monoton ritmusossággal. Az általános gyakorlattal szemben, ahol ilyen esetben az építészeti alapképlet sokkal visszafogottabb, s épp, az egyes elemek közti -esetleges- finom individuális eltérések kijátszásának lehetoségeire próbálja a hangsúlyt helyezni, itt a modul eros, markánsan egyéni formai gesztusa merevíti le az egész kompozíciót, miután hatszor látjuk egymás után. Ez a házsor már nem igazán visel el apró -épületenkénti- módosításokat, úgyhogy "variációk egy témára"- c. alapképletet esetünkben a "klónozott mutárgy" -érzet váltja föl. (Mintha Andy Warhol Marilyn Monroe-it látnánk.)

Az alaprajzi szervezésben is fölfedezheto némi bizonytalanság. A hagyományos téglalap alaprajzú tömegek áthatásainak külso formai rendjét bent, a kör alakú étkezo hangsúlyos alaprajzi elemének váratlan felbukkanása töri meg, mely a hátsó homlokzaton ki is kacsint a fedett terasz hátsó falánál; a tetotérben viszont, ez az új rendezo elv már nem köszön vissza.
Zavarba ejto továbbá a tetotér utcai szobájának elhelyezkedése, mely óvatosan elcsúszik a földszinti nappali fölött -minek következtében egyik határoló fala az alsó helyiség tere fölé kerül, s belopja magát az áll-kukoricagóréba is, mely így zárt erkélyként funkcionál. A homlokzatról elsore leolvasható kép tehát csalóka. Egyfelol a lineárisan szervezett alapegységek mindegyike rejt egy kis centrális szentélyt, másrészrol a határozottan elválló két forma mögött, a tetotérben, valójában egy helyiség bújik meg -vállalván így, a belso térben kialakuló formai, és szerkezeti bonyodalmakat. Akár egy kis buvész-doboz.

A másik épületegyüttes sorház jellegu társház, egy sarok-beépítés, mely a telek déli oldalán, az utcáktól védve, jó léptéku, ligetes, közös használatú kertet hagy meg.
A tömegek szervezése az utcai homlokzatot beugró jellegu elokertekkel tagolja -kocsi-beálló gyanánt- az utcára csupán hagyományos jellegu, oromfalas frontok néznek, egyenletes ritmusban - innen hát a sorház jelleg- az egyes elemeket pedig, áttörtebb szerkezetu lépcsoházi traktusok kötik össze. A kert felé az épületek eroteljes, letámaszkodó pillérek közt könnyu faszerkezetu fedett Loggiákat tárnak föl a napos oldalon.
Egy épülettraktus egy önálló rendeltetési egység, alul nappali étkezovel, s a kapcsolódó vizes helyiségekkel, fönt hálószobákkal.

Az alapszerkesztés -az elozo ház-együttessel ellentétben- elegánsan elkerüli a monotonitás veszélyét; a sarok-helyzet ugyanis sajátos szituációt teremt. Itt létrejön egy "U" alakú tömeg mely egyedi lakáskialakításokat indukál, ugyanakkor az alapmotívum a Kinizsi u.-i szárnyon visszatér, összefogván ezzel az egész építészeti kompozíciót. (Még a két utca szögének a derékszögtol való enyhe eltérése is az alaprajz javát szolgálja grafikailag, oldja kissé annak merevségét.)

Motívumkészletét tekintve ez a ház is kecsegtet minket népi-építészeti elemekkel, mint: szimmetrikus fa-oromzatú bütü-homlokzat, sot a kukoricagóré "szelleme" is újra itt kísért, -nyilván a helyszín közelségébol fakadóan- de már sokkal visszafogottabban, s szervesebb alkalmazásban, mint az elozo tervnél.

Az építészet módszertana, hogy elore meghatározott elemeket, elore meghatározott feltételek szerint speciális téri - fizikai helyzetbe hozunk, mely formák közt szükségszeruen életre kelo viszony: a dialógus.

Az épület alapveto karakterisztikájára -esetünkben- nyilván nagy hatással volt a foépítészi szabályozás pressziója, de ez láthatóan nem vált kerékkötojévé a tervezésnek. Az így elore megállapított formai - technológiai paletta színskálája elegendo volt egy visszafogott, de léptékhelyes és jól muködo alapgondolat létrehozásához.

Az elsoként bemutatott terv vélhetoen a vándorévek tanulási folyamatának egy állomása, s mint ilyen, fontos és tanulságos - nem csak az alkotó számára.

A másodikként említett terv már érezhetoen egy tapasztalt, gyakorló építész munkája, kinek kezébol egy minden szempontból értelmesen, következetesen végiggondolt épületegyüttes született, mely mindenképp példa értéku a város további fejlodését illetoen.

 
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) Kós Károly Egyesülés, 2007-2013 | Az oldalt karbantartja: eMeLA