A Kárpát-medencét kenyérkaréj formában körbeölelő hegyvonulatok varázslatos tájat és embereket őriznek. Ugyanígy szeretné őrizni és eggyé kovácsolni az itt élőket ez a pici Isten-hajlék a dombtetőn a fák közé bújva, akár a kovász, mely szinte láthatatlanul érleli a kenyér tésztáját.
Nem is olyan régen a ?mindennapi kenyeret" mindenki maga sütötte kemencéjében. Nem is olyan régen a búzát, mely minden egyes szemében Krisztus arcát hordozza ?életnek" hívtuk. Ahogy a kemence a búzaszemekből kenyeret éget, ugyanígy érleli eggyé az ide látogató lelkeket felekezeti hovatartozástól függetlenül ez a búzaszem alaprajzú kemence-templom.
Az egyszerű hófehér falak és boltozat között színes üvegablaksor feszül, melyen honfoglaló eleink páratlanul gazdag díszítőművészete jelenik meg fénybe öltöztetve. Középpontban, az álmában égbe emelt Emese, akitől a monda szerint az Árpád ház származik, mely család 400 éves uralkodása alatt a legtöbb szentet adta Európának és a világnak.
Van tehát kikre büszkének lennünk történelmünkből, de ugyanilyen büszkeséggel tölthet el minket az is, hogy itt és most szeretetből és összefogással megépülhet Isten Háza, hogy hirdesse még sokáig Vörösmarty Szózatának sorait:
?És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán."
2009. Böjtmás hava
Tóth Péter építész
A templom megépülésében nyújtott segítségükért köszönettel tartozom mesteremnek, Szűcs Endrének, az építkezés szervezőjének, motorjának, Szabó Andrásnak, valamint a kalákában résztvevő vándorépítész barátaimnak: Dénes Albertnek, Füzes Andrásnak, Lukács Árpádnak, Mezei Zsófinak, Rüll Tamásnak és Török Ádámnak!