A Reneszánsz Rt süttői telephelyén kezdtük a napot. Itt először a vállalatról rövid ismertetést hallottunk, majd terepjárókra ülve megnéztünk a bányákat, zárásként pedig a feldolgozó- és kőfaragó üzemen is végigvezettek minket.
A cég történetéről csak annyit dióhéjban, hogy a "rendszerváltást" itt is a szokásos forgatókönyv követte. A jól működő állami nagyvállalat leépítése, privatizálás, majd további pusztulás a hozzá nem értés következtében. A történet azonban mégis bíztató fordulatot vett, ugyanis az angol rabszolgatartókat olyan magyar tulajdonosok váltották, akik a pénzszerzésen túl szakmailag is elkötelezettek voltak. A vállalat profiljának és hagyományainak megfelelő irányba terelték a céget, amely mostanra újra piacvezetővé lett a szakterületén.
Az öt külszíni bányában a legkorszerűbb környezet- és kőzetkímélő eljárással, gyémántszemcsés drótfűrészekkel dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a kitermelendő kőtömb éleit előre kifúrják, majd az élek által meghatározott síkok mentén kifűrészelik a követ a hegyből. Egy ilyen tömb mérete kb. 70-120 tonna. Ottjártunkkor olyan szerencsénk volt hogy épp egy teljesen kifűrészelt tömb ledöntését is végignézhettük. A bánya mellet közvetlenül is van kőfeldolgozás. Itt inkább a szabadtéri burkolatokat és faragni való tömbköveket vágják félelmetes méretű gyémántbetétes acéltárcsákkal.
A további feldolgozás és a faragás a telephelyen történik. Hosszú gépsorokon futnak a kőlapok, miközben szorgos kezek glettelik, igazgatják őket. Itt a kitermelt saját köveken felül bérmunkában, import kövek feldolgozását is végzik. A leglátványosabb az a két gép volt, melyek egy-egy hatalmas tömböt egyszerre szeltek 1cm vastagságú lapokra. Akár a főtt tojás szeletelő, csak a méretek és a technika eltért egy picit.
Végezetül, pedig megnéztük a kőfaragók műhelyét is. Ez egy külön világ. Mindenfelé párkánytagozatok szoborrészletek akárcsak valami ásatáson, itt azonban minden most készül. Gipszmintákról, vagy a műemlékekről hozott eredeti darabok alapján, a profik milliméter pontossággal dolgoznak. A munkaruha mindenkinél a fehér köpeny, hiszen azon nem látszik a "kosz". Az egyik jólelkű kőműves pedig megajándékozott minket néhány már nem használható "hulladék anyaggal". 40millió éves csigákat, kagylókat tartalmazó köveket, valamint eredeti országházi faragásokat kaptunk tőle.
Imre bácsi és Zsiga által tervezett iskolát néztük meg. Nem bocsátkozom részletes leírásba, mert aki már ismeri annak fölösleges, aki meg nem látta annak úgy is az a legjobb, ha a valóságban megnézi. Mindenesetre önmagáért beszél, hogy az iskolát azóta sem kellett toldozgatni-foldozgatni, hanem az eredeti elképzelés szerint ma is jól működik. Az iskolaigazgató bácsitól megtudtuk, hogy ő is elkeseredett harcot vív az iskola megtartásáért. Számos szakképzést bevezetett, hogy így növelje a hallgatói létszámot. Akár még hajóépítőnek is tanulhatunk Neszmélyen.
Kezdésként a Duna Menti Múzeumban rendezett kiállítást néztük meg. A tablók mindkét terem összes falát a mennyezetig beborították. Jó volt látni így együtt mindenki munkáját és megtapasztalni, hogy micsoda ereje van az Kós Károly Egyesülésnek.
Ezt követően Litomericzky Nándor, az Európa Udvar felelős tervezője volt a vendéglátónk. Dárdai Balázs és Rüll Tamás vándorokkal közösen először néhány szóban ismertették a komáromi erődrendszer áttervezésének előzményeit és történetét, majd a beszámolót helyszíni bejárás követte. Végigjártuk a bevehetetlen vár falait, udvarait, hatalmas boltozott tereit és csak ámultunk-bámultunk, hogy mit is tudtak a régiek.
Ha összegeznem kéne a napot akkor annyit mondhatok hogy sajnálhatja, aki kimaradt. A szervezőknek pedig nagyon köszönjük, hogy létrejöhetett ez a kirándulás.
Budapest, 2007 április
Tóth Péter vándor