2001 október 19.-21.

Résztvevők

Berta Attila, Gutowski Róbert, Horváth Balázs, Hugh Conway Morris, Kiss Krisztina, Kovács Ágnes, Krieger Orsolya, Molnár László, Salamin Ferenc, Salamin Levente, Salamin Pál, Török Ádám, B. Szabó Gábor

Program

október 19.
- Indulás a Kecske utcából
- A füleki vár megtekintése
- Rövid látogatás Losonc városában
- Medgyaszay István rárósmulyadi templomának megtekintése
- Pásztor Péter templomának tanulmányozása Lónyabányán
- Juhtúrós sztrapacska elfogyasztása
- Visszatérés a szállásra
- Beszélgetés a füleki Magyarok Házában
- A füleki éjszaka felfedezése

október 20.
- Kora reggeli indulás Popradba
- Séta Poprad főterén
- Lőcse városának megismerése, szárnyasoltárok tanulmányozása
- Frics - pártázatos reneszánsz kastély
- Hervatov - XVII. szd.-i fatemplom
- Eperjes - séta a főtéren, majd estebéd
- Kassa - szállás elfoglalása
- Fakultatív esti szomjoltó program

október 21.
- Helyi építészek munkáinak megtekintése Simkó Pál vezetésével
- Séta Kassa belvárosában
- Ebéd, majd hazaindulás

Molnár László, Vándor (szervező):

Talán mert a vándoriskola hallgatói között most ketten is szlovákiából vagyunk, már régebben felvetődött egy felvidéki kirándulás gondolata. Erre október vége felé kerítettünk sort. Borongós, ködös időben indultunk ami sajnos egész utunkon nem változott. Cél - a történelmi felvidék észak-keleti része - az egykori Sáros vármegye és a Szepesség.
Az első napon azonban Fülekkel és környékével ismerkedtünk. Természetes volt, hogy a füleki várban beszéltük meg a találkozót. A nap fő eseményét Medgyaszay István rárósmúlyadi templomának megtekintése jelentette. Visszafelé tettünk egy kitérőt, hogy megnézzük Pásztor Péter Lónyabányára tervezett katolikus templomát. Éjszakai szállásunk a Füleki vár alatt lévő Magyarházban volt.
Másnap észak felé vettük az irányt. A Murányi-fennsíkon át eljutottunk Poprádig. Kis városnézés után Lőcse felé indultunk. Messziről látszott, hogy a város nagy része még ma is a régi városfalakon belül található. Ám még ezt a várost sem kímélték meg teljesen a kommunista lakáspolitikától. Az óvárostól kicsit távolabb itt is megvan a kötelező panel lakótelep, holott a régi házak fele évek óta üresen áll felújításra várva. A város hosszú ideig fontosabb szerepet töltött be Kassánál és Eperjesnél is. Elképzelni is nehéz micsoda gazdagság lehetett itt pár száz évvel ezelőtt. Lőcséről Bártfa felé indultunk. Szepes várát csak az autóból láttuk. A Branyiszkó-hágót elhagyva Frics községben megálltunk, hogy megnézzük a felújítás alatt álló reneszánsz kastélyt.
Bártfa főterét nemrég a világörökség részévé nyilvánították. Itt szinte minden ház fel van újítva. A város legszebb műemléke a tér közepén álló régi városháza. Érdekes és szép, de elég kényelmetlen a tér folyami-kő burkolata.
Következő úticélunk Eperjes volt. Előbb azonban a főúttól csupán néhány kilométerre lévő Hervartó faluba látogattunk. Ebben a községben található ugyanis a vidék egyik legszebb és legrégibb fatemploma. Eperjesre már sötétedés után érkeztünk. Itt leginkább csak a helyi vendéglátóipart tanulmányoztuk. Estére aznapi szálláshelyünkre Kassára értünk.
Másnap a Pásztor és Drahovsky építész iroda és Simkó Pál épületeivel ismerkedtünk. Rövid városnézés után elindultunk hazafelé.

Rárósmulyad - Római katolikus templom

 Az épületről általánosságban

A Nógrád megyei Rárósmulyad templomát Medgyaszai magánmegbízásra tervezte, Körfy Rudolf végrendeletileg létesített százezer koronás alapítványának támogatásával. A megrendelő kívánsága szerint az épület kettős rendeltetésű: községi templom és családi sírhely. A megállapodás szerint a kivitelezést 1910 tavaszán kellett elkezdeni és a munkálatokkal még ugyanazon év szeptember 15.-ig el kellett készülni. A kivitelezést a tervező maga szervezte és az elvégzett munkára tíz év garanciát vállalt. A templom teljes egészében vasbetonból épült, az oktogonális tér lefedésénél a vasbeton héjkupola is felmerült megoldás gyanánt. Medgyaszay végül előregyártott elemekből utólagosan összebetonozott gömbcikkelyes kupolát alkalmazott. A kupola erőjátékában leterhelő szerepet töltenek be és egyben szobortalapzatként is szolgálnak az oktogon sarkain elhelyezkedő betontömbök, melyek az összefogó térbeli vonószerkezettel együtt meghatározzák az épület egész karakterét. A talapzatokon álló a halál angyalait mintázó feketeműkő szobrok Sidló Ferenc munkái. A torony a példaképnek tekintett kőrösfői templom tornyának vasbetonba való átköltése. A templom Medgyaszay építészetének egyik csúcsa, 1910 előtti munkásságának koronája.

/Kathy Imre után szabadon/

Horváth Balázs: Vándorszemmel...

Nekem egy épület vagy első látásra bejön, vagy hosszas tanulmányozásra sem. Az előbbi esetben az ember csak áll és nézi, és azon tűnődik, mi a titka a házban rejlő zsenialitásnak. Utóbbi esetben tudvalévő hogy az adott épület építészetileg elismert, de valami mégis hiányzik belőle ahhoz, hogy elájuljak tőle. Sok mindent láttam már, a többség vagy tetszett, vagy nem, vagy közömbös volt, de az előbbiekben taglalt totális lenyűgözöttség érzése eddig csak két alkalommal kerített hatalmába. Elsőként Erich Mendelsohn potsdami Einstein-tornyánál éreztem, hogy itt valamit nagyon eltalált a tervező, másodszor pedig Medgyaszay rárósmulyadi templománál. A két épület közös vonása, hogy környezetük nélkül elvesztik értelmüket, ezért a fénykép sem képes visszaadni azt a lenyűgöző hatást, amit az ember a helyszínen érez. Ez a kompozíció például sűrűn beépített közegben erejét veszítené, csak így hatásos, szabadon, napraforgóföldek mellett állva, de mégis szervesen a faluhoz csatlakoztatva. Borús időben jártunk a helyszínen, ez most kivételesen telitalálat volt, a halál angyalai most még zordabbnak tűntek. Külön öröm, hogy sikerült az épületbelső minden zugát megismerni, a toronysisak belseje nem mindennapi térélményt nyújt. Különleges helyzet, hogy egy pár száz fős település ilyen kvalitású templommal büszkélkedhet, és külön öröm, hogy most már - élmény szintjén - én is magaménak érezhetem.

Templom Lónyabányán

Pásztor Péter

A lónyabányai templomot a szakirodalom Pásztor Péter legsikeresebb alkotásának tartja. A kompozíció alapját egy iránypont felé törő egyenes vonalak alkotják, egy olyan pont felé, mely már az épületen kívül helyezkedik el. Ezen a ponton áll az egyszerű háromlábú harangláb.
Az építész így vall munkájáról:
"Megalkotásakor a hozzám oly közelálló bányászok gondolatvilágából merítettem, akik számára a túlvilág gyakran egyenlő a föld belsejének sejtelmes világával. Nekem úgy tűnik, hogy az eget is inkább a föld titokzatos mélységében keresték. A templom bejárata tulajdonképpen egy bányabejárat, mely mögött a látogató számára egy meglepően tágas, egy iránypont felé törő perspektívájú földalatti terem nyílik; ennek falai és tetőzete egy pontban - valahol a végtelenben, a téren kívül - találkoznak, életünket szimbolizálva, mely nem végződik földi pályafutásunkkal, de Isten felé tör."

A lőcsei Szent Jakab plébániatemplom és faragott fa oltára

Török Ádám

A Vándoriskola 2001. októberében a felvidékre szervezett túrája során Lőcsét is meglátogatta. A fordulatokban gazdag kirándulás második napján érkeztünk ide, a tájegység egyik leghíresebb, nagy múltú magyar városába.
Lőcse művészi érzékenységgel illeszkedik a tájba. Az újonnan érkezett számára hamar kitűnik, hogy az un. óvárosi övezet, itt - kis túlzással - az egész települést jelenti, s a néhány lépéssel bejárható urbánum ódon hangulatú nyeregtetős épületei gyönyörű füves lankákba vésznek a széleken.
A város szerkezete organikus módon fejlődött. Legalábbis erre utal a templommal, és néhány fontos középülettel rendelkező főtér, a köré szerveződő sugár és húr irányú utcákkal tagolt épületszövet, mely a hajdani helyén megújult várfallal van körülvéve. Ahogy Közép-Európa összes történelmi városában, itt is igaz: a korszakok szinte rétegenként hámozhatók le a házak falairól, az épületek több stílustörténeti korszakból is örököltek jegyeket. Mégis, a reneszánsz itt sokkal markánsabban megmaradt, mint más városokban. (Sopron gótikus és reneszánsz utcaképe például teljes egészében barokkba és klasszicizmusba lett öltöztetve az elmúlt 400 esztendő alatt.) Külön említést érdemel a keskeny utca-homlokzatú házak erőteljesen szélesedő lábazata, a - meglepő módon - utca felé fordított oromfalak, és a helyenként megfigyelhető kicsiny kőkeretes ablakok.
Lőcse is azon szerencsés városok közé tartozik, mely lélekszámához és ökonómiai adottságaihoz képest, történelmi jelentőségének köszönhetően, a vártnál jóval nagyobb építészeti örökséggel - többek közt templomokkal és egyházi létesítményekkel - rendelkezik.
A főtér nagy háromhajós temploma, a Szent Jakab plébániatemplom Anjou hatásra a francia hagyományokat követő érett gótika jegyeit viseli; egy későbbi átalakítás során a mellékhajók álbazilikává magasodtak.
A nagyszerű későőszi napsütés, - belépve - még megajándékozott bennünket az üvegablakok lángoló színeivel, de a lámpák fölgyújtása előtt megérezhettük a boltozatos tér elementáris erejét és ünnepélyes komorságát is. A felgyulladó fényekben azonban a körtetagozatok erős árnyékai, a pillérkötegek ellentmondást nem tűrő kőzuhatagai megszelídültek, plasztikai erejük tompult, így a spirituális élmény gyengülni látszott. Az az élmény azonban, amit a szentélyekben található szobrászmunkák és szárnyas oltárok adtak, némileg kárpótolt, de semmi annyira, mint a főoltár lírai könnyedséggel faragott díszítményei, a gótikus csipkeornamentika közt bujkáló apostolszobrok és a főalakok megrendítő bája, mely ékesen bizonyítja, hogy a Magyarországon ezidőtájt működő szobrászokban - így Lőcsei Pálban is - már egy "reneszánsz szív dobogott". Ez európai viszonylatban egyébként nem meglepő, a szepességi fafaragó mester munkájának keletkezése ugyanis 1508-1517.
A magyarországi gótikus szobrászatnak jeles művészettörténészek - így Marosi Ernő is - könyveket szenteltek, hiszen egyedülálló európai viszonylatban is. Nem egyértelmű következménye ugyanis a Nikola Pissano által fémjelzett itáliai szobrászatnak, sem az észak-európai katedrálisok organikusan az épület szövetébe szerkesztett figurális plasztikáinak. Különös ötvözete ez a népies ízeket hordozó életteli emberábrázolás megejtő idilljének, és a gótika formai, a keresztény hagyomány ikonográfiai szempontú szerkesztési szabályainak. A szóban forgó három főalak közül Mária áll középen, két apostol a jobbján és a balján. A figurális ornamentika, mint a szárnyas oltárok díszítő eleme, és az említett elrendezés különben nem egyedülálló, hasonlót láthattunk a kassai Szt. Erzsébet templom főoltárán is.
Figyelmen kívül nem hagyható tény, hogy az ellenreformáció idején kiteljesedő Mária - kultusz bizonyos jegyei már itt is föllelhetők. Magyarország Szűz Mária kezébe ajánlásának hite Szt. István korából eredeztethető hagyomány.
A lőcsei Szt. Jakab templom főoltára a Felvidék összes kulturális örökségének csupán apró eleme, s túránk számos érdekes és értékes eseménye közül is mindössze egy állomás volt, de engem személy szerint egy életre szóló emlékkel gazdagított, s remélem, mihamarabb visszatérek ide.

Frics - Berthóthy Bálint kastélya

1623 -1630 között épült felvidéki pártázatos reneszánsz stílusban, Sorger Mihály építőmester munkája. A reneszánsz kastélyépítészet középgenerációjához sorolható, kezdetben csak egy egyszerű kubusból álltak ezek az épületek, később saroktornyokkal látták el őket. Az egész kiforrott típusok már árkádos loggiával is rendelkeztek. Jelenleg felújítás alatt áll.

A kastély vándorszemmel:

Az épület számomra azért jelentett nagy élményt, mert efféle pártázatos reneszánsz kastélyokat eddig csak könyvekben láttam és bár fotó alapján is tetszettek, a helyszínen látni azért egészen más dolog. A ház egyszerűsége, eleganciája, olykor viccesen primitív szerkezeti részletei miatt azonnal szimpátiát keltett bennem. Mivel kis csapatunk nem nyerte el a kastély felújítását végző brigád vezetőjének szimpátiáját, sajnos csak az előcsarnokba való bekukkantás erejéig ismerhettük meg az épületbelsőt. Maradt viszont a külső, ami azért tartogatott érdekességeket az szemlélődők számára. Elsőként a pártázat alatti törpegaléria sgrafitto királyalakjai érdemeltek figyelmet, amelyek - ismerve az elmúlt évek történéseit - isteni csoda, hogy ilyen épségben megmaradtak. Az oldalhomlokzatokon a vízelvezetés roppantmód kreatív módját láthattuk, az enyhe hajlásszögű tetőről lecsorgó esővizet az attikát áttörő bádogcsúszdák küldik a bizonytalan mélységbe. A pártázatos attika - eltakarva a tetőt - azt az érzetet kelti, mintha mögötte valami lapostetőféle lenne, ezért különös, modern ízt ad az épületnek. Ez az íz a hátsó homlokzaton - ahol a törpegaléria is elmarad - még jobban érződik, valóságos bauhaus hangulatú minimálhomlokzattal állunk szemben. A különbség azonban az, hogy itt a nyílásrend nem szerkesztett, hanem lenyűgözően spontán.

A helyi építészek munkáinak megtekintése Kassán

Utolsó napunk délelőtti programja a helyi építészek munkáinak megtekintése volt. Pásztor Péter elfoglaltsága miatt munkatársa Simkó Pál mutatta be nekünk a jelentősebb kassai épületeket. Elsőként a bal oldali képeken látható Bankov Hotelt látogattuk meg, melynek helyreállítási munkáit Pásztor Péterrel közösen végezték a kilencvenes évek közepén. Az építészek célja a szálloda eredeti favázas jellegének megőrzése mellett magasabb szintű és szélesebb skálájú szolgáltatásoknak az épületbe való integrálása volt. Előbbiek alatt fedett uszoda, klimatizáció és telekommunikációs szolgáltatások értendők. A szálloda karakterének újragondolásához a környéken található századfordulós villák építészeti megoldásaiból merítettek ihletet. Ezután a belvárosba indultunk ahol a főutcát elhagyva az alsó képen látható Panzióépületet tekintettük meg, ami szintén P.P. munkája a kilencvenes évek elejéről. A belvárost elhagyva egy teljesen más világba cseppentünk, egy városszéli lakótelep mellett kiépülő családi házas övezetet szemléltünk meg, ahol külön figyelmet az organikusok munkái érdemeltek. Nem messze innen Simkó Pál és munkatársai által egy római katolikus templom épül, mely jelenleg a szerkezetépítés stádiumában van, mint ahogyan azt az alsó kép is tanúsítja. Az épület nagy attrakciója a fedélszerkezet lesz, aminek kialakításáról a Pali által mutatott modellfotók - balra látható az egyik - alapján alkothattunk képet. A makettfotók alapján rövid vita kerekedett arról, hogy jó-e egy templombejáratnak, ha osztott, de végül is annyiban maradtunk, hogy nem biztos, de van előképe a középkor építészetében. Ha elkészül bizonyosan érdekes színfoltja lesz a lakótelepnek, amihez foghatót méretben és sivárságban Magyarországon nemigen láthatunk, még a mi igencsak félresikerült óbudai vagy kelenföldi lakótelepeink is szégyenben maradnának mellette.

A kassai Fő utcáról...

A kassai főutca revitalizációja figyelemreméltó városrendezési cselekedet, annak ellenére, hogy állítólag a város anyagi lehetőségeit nem igazán vette figyelembe a tervezet. Az utcát övező térfalat képező házak felújítása mellett új burkolatot kapott az ilymódon sétatér rangjára emelkedő főutca, ahol az egyes közlekedési zónákat más jellegű díszburkolat jelöli. Az út tengelyében kicsit homályos koncepcióval egy erecske csordogál, számomra kicsit érthetetlen, miért került oda, de jó hogy ott van. Néha kikerül egy-egy csatornafedlapot, majd egy sárkányszobor előtti ciszternába zuhan. Végül is a tér szegényebb lenne a vízerecske nélkül, és népszerűségét mi sem példázza jobban, minthogy nemrég e motívum az esztergomi főtér rendezésének pályázatán is felbukkant. A villamos már nem jár, vagy esetleg csak nosztalgiajáratok, de a sín megmaradt, és a nagykockakő burkolatba komponálva meglepő módon emeli és nem rontja a tér eleganciáját. Ez a kitiltott járművek esetleges bemerészkedésére fenntartott zóna. A kerékpárút burkolata valami speciális aszfaltkeverék, biztos jó a bicikliseknek, csak ők nem tudnak róla. A gyalogoszóna Németországból(!) behozott gyönyörű hasított felületű gránittal van burkolva, egységesen tervezett utcabútorokkal telepítve. Ezek közül egy kandelláber (hasonlatos a mi "pásztorbotunkhoz"), egy fakaloda és egy fakalodaként is funkcionáló pad rajza a következő oldalon látható. Az utcabútorrendszer tartalmaz még postaládát (hollófigurája jobbra, fent látható), hírdetőtáblát, hulladékgyűjtőt, padot valamint korlátbábot illetve kerékvetőt. A dóm mögötti téren már-már vidámparki látványosságot nyújtó zenére emelkedő-süllyedő szökőkút kápráztatja a tömegeket. Továbbhaladva középkori romok bújnak elő a térszint alól, figyelemreméltó módon üvegbe és fémbe csomagolva. A tér néhány részlete szinte már túlzásnak tekinthető, de ennek ellenére összességében jól kitalált egységes, profi munkával állunk szemben. A bal alsó képen a tér egyik apróbb, de mindenki által meg-csodált látványossága, az egyik bank súlyos bejárati kapujának zárszerkezete látható.

Hugh Conway Morris visszaemlékezése

This was my first time in Slovakia, so I had nothing to expect; it was easy to admire everything I saw, because I'm not just interested in classical beauty. What can I say in a few words? About the totally concrete church, and its sculpted, severe angels in Mul'a? The immense treasure-trove of gothic art in Levoce? The ancient timber church in Hervatov, or the beautiful town-square in Bardejov, where I could hear the weddinds in the curch as I sat on a bench outside? All of them, for their own reasons, unforgettable. But why did we not stay longer in Poprad? I should have liked to linger in its busy, colourful main square...

Ez volt az első alkalom, hogy Szlovákiában jártam, nem voltak elvárásaim, tehát könnyű volt bármit befogadni, amit láttam, mivel nem csak a klasszikus értelemben vett szépség iránt érdeklődöm. Miről is beszéljek? ...a teljesen vasbeton rárósmulyadi temp-lomról és szigorú angyalszobrairól? ...Lőcse hatalmas gótikus műkincsállományáról? ...a hervatovi középkori boronatemplomról, a csodálatos bártfai főtérről, ahol a padon ülve hallgattam a templomból kiszűrődő esküvői muzsikát... mindegyik feledhetetlen élmény a maga nemében. De miért nem töltöttünk több időt Popradon? Szívesen kószáltam volna még színpompás hosszú főterén...