A Jézus-ösvény devecseri zarándokházának kigondolása kettős feladat.

Egyrészt egy, a megrázkódtatásból ocsúdó közösség átalakulóban levő életteréhez nyúlunk hozzá, másrészt meg egy egyéni lelki folyamat fizikai leképezésének, egy zarándok útvonalnak fontos állomását teremtjük meg.

A helyszín a falu főút felőli bejárata: vasútvonal, Torna-patak és forgalmas autóutak szegélyezik. Ezek mellet még egy szintén forgalmas sportközpont létrehozása van tervbe véve a közelben. A zarándokház mindezektől kíván védelmet biztosítani az odaérkezőnek. A telektől délre fekszik a régi kastélypark, ami a tervezett emlékparkkal, sportközponttal jelentős zöld területet képez, ennek kíván része lenni a zarándokház kertje is.

Az épület tömegalakítása két test kereszteződésén alapszik. Az úttal párhuzamos ?csűrben" található maga a szálláshely és a közvetlenül hozzá kapcsolódó funkciók, ennek ellenfeszülve, az útra merőlegesen áll a katasztrófa után újjáépített házakra rímelő kápolna. A zarándokház szíve a két test találkozási pontja, innen nyílik meg az itt megtérőnek.

A devecseri zarándokház nem helyi látványosság, hanem az ide zarándoklót és általa a helyi közösséget kívánja szolgálni. Ez az a fajta szolgálat, amit az előttem járó nagyoktól láttam, olvastam, hallottam. Tanulni szeretném, ha még lesz kitől.