Partmenti találkozások
A part ilyenkor csodállatos, mint egy tiltott város, hatalmas épületekkel körülvéve, melyek fáknak álcázzák magukat.
A koronák közt beszűrődő fény, millió nyitott ablak. A levelek apró csillámok sokasága, színes hullámok csoportja, egy végtelen óceán felszínén. A szél, magányos mint én, megrázza bundáját, belémarkol a lombok puha párnái közé, s kihasznállva gyengeségüket, könnyedén gyűjti őket halmokba. Mint fal a vakolatot, idő az emlékeket, háború a békét, szerelem a könnyeket. Olykor dalra fakad, ha pihenni támad kedve. Megpendíti a napsugarak végtelen húrjait, a-moll-ra vált és hajnalig szerenádot ad titkos szerelmének. Nincs már több időnk, ideje nekünk is költözni. Nem magamért, hanem másokért teszem, így jobb lesz mindenkinek. Minden egyes levél, minden egyes emlék, elszárad. A parton csupán pár kopasz fa és néhány szobor-ember marad magányosan a fűbe szorulva. A folyó is lassan elhagyja helyét, nincs miért maradnia. Aki teheti, mind vele tart, a hullámok, a levelek, néhány kidobott kacat, lim-mely -lomokká duzzadt és pár fadarab. Ideje túlmenni - indulni, át a partra, a másik oldalra. Innen lehetetlennek tűnik. De ha akad valaki, ki e hosszú és végtelennek tűnő úton velem tart, a lehetetlen sosem lesz elérhetetlen. Az átjutás egyetlen módja, a találkozás, veled, magammal, együtt.
Elmélkedések, találkozások, melyek így - vagy úgy, de befolyásolják a tervezés menetét. Minden egyes szakasz újabb és újabb gondolatot, ötletet indít el a tervezés végtelen lejtőjén. Ezek a szakaszok, melyek különböző helyen születtek öszpontosítva a tervezési feladatra, a hely szellemére, a formára és alap-filozófiára, mind egy gondolatmenetbe - libretto-ba sűrítik azokat az érzéseket és élményeket, melyeket maga a tervezési feladat adott uticélként. Hogy megértsük magát a feladatot, nem elég csupán az asztal felett papírra vetni gondolatokat, formákat, szavakat. Számomra a tervezés alapfeltélele nem csak abban rejlik, hogy megismerjük magát a hely szellemét. Számomra a tervezés alapfeltélele: megismerés. Mélyen a szavak, jelentések értelmében. Ezért is döntöttem úgy, hogy a tervezést megelőzően utazok - helyekre melyeket ismerek, s melyeket nem, ahol a gondolatokat formába, szerkezetbe rendezem, ahol hasonló lehet a hely szelleme az enyémmel, s ahol a "híd" nem csak híd, hanem élmény, gondolat, kötelék.
Így született meg a tervezett gyalogos híd két part s egy kicsit két ember között, aki voltam, s aki lenni szeretnék. A jelen pedig pont ott sétál valahol a hídon választ és utat keresve. Jó helyen van, két oldalt horizont, felettem rács-rendszerbe burkolt boltozat, alattam a folyó millió sugara. Nincs mitől hát tartanom, előre vagy hátra, csak így tudok továbbjutni, addig pedig itt-ott biztonságban vagyok.
megérkeztünk
vállamon kagylók hátának szinusza
hajam felhők enyvétől tapad
újjamból fenyők kérge simul
arcomról ezer csókod kacag
a part kontúrján lila sárnyomok és kövek
végtelen helyekről neked hoztam őket
itt vagyok, megérkeztem
itt vagy, megérkeztél