A helyszínen járva meglepett mennyire nem használják a teret. A legnagyobb problémának a nagy átmenő forgalom sodrását éreztem. A helyi kis ételbárban üldögélve nincs nyugta az embernek, a Szilágyi Erzsébet fasor lendülete elsiklik a kellemes park mellett. Ezért úgy döntöttem, az eltakarítandó bódék funkcióit a park belsejébe, a villamos induló állásához csoportosítom. Az itt kialakuló épületegyüttes formavilága viszont érdekes kérdést vetett fel. A Fasor felől ugyanis a kiszabaduló kedves postaépület hátterét adják.
A jó háttérnek pedig ki kell emelnie, meg kell mutatnia az egyébként apró posta részleteit. Ezt úgy gondolom egy nem-épületszerű formavilág teljesítheti a legjobban, ami elüt a környezetétől. A hegyvidéken sétálva többször észrevettem már, hogy parkokban elszórva nagy kövek bújnak meg a fák, bokrok között. Én ezeket a nagy köveket vettem mintául épületeim megformálásánál, legyenek azok is hatalmas sziklák. A sarkukat letörtem, ide kerültek a bejáratok az amúgy zárt kövekbe. A köveket egymáshoz közel raktam le, a közöttük kialakult hasadékok megfelelő átjárást biztosítanak a villamos indulásához.
Meggyőződésem, hogy így a park, a megmaradó fákkal és nagy füves felületével használhatóvá válik a közönség számára, sőt, kellemes pihenő és gyülekező hellyé vált. |