Mottó:
"... A mezsgyéken hordók, kádak, lajtos szekerek sorakoznak, kékszoknyás, pirosblúzos sváb lányok, asszonyok vagdossák szorgalmasan fehérvári bicskával az érett szőlőfürtöket, a kékesfekete kadarkát, oportót, szagos otellót, a vörös dinkát...
A must édes illata csiklandozza az orrot, a Bösinger - major körül kocsmárosok szekerei sorakoznak, hogy hazahordják a szőlőskádakat...
A rácvárosi, krisztinai, újlaki, óbudai utcákat vidám táncos menetek járták késő éjszakáig, rokonok, ismerősök hetedhét országból csődültek össze a budai szüretre."

Magyar Elek: Az Ínyesmester szakácskönyve Bp. 1932

A feladattal és a környékkel való megismerkedés, a terepbejárás után a városrész története után kezdtem kicsit kutatni. Mivel a feladat egy közpark létrehozása, ezért elsősorban az az időszak érdekelt, amikor a terület még nem volt beépítve. Így tudtam meg, hogy a XII. kerület a Buda vonzáskörében ill. annak közigazgatása alatt élő kisebb településekből, majorságokból, szőlőbirtokosságokból jött létre. 1873, a főváros létrejötte óta szinte teljesen változatlan területtel tartozik hozzá. Beépülni csak a XIX. Század második felében kezdett.

A budai szőlőbirtokok, borok méltán tartoztak a főváros nevezetességeihez, írók, festők kedvelt témája volt a budai szüret, illetve ehhez kapcsolódóan a budai kiskocsmák világa. Igaz, ezek a kiskocsmák a városhoz kicsit közelebb, a Krisztinavárosban és a Tabánban kaptak akkoriban helyet.

Sajnos mára ez a világ gyakorlatilag nyomtalanul eltűnt a Tabán lebontásával és a budai szőlőbirtokok beépítésével. A feladat kidolgozásakor az vezetett, hogy valami módon emléket állíthassak a kerület egykori hangulatának, s így született meg ez a terv, melyet magamban csak a "szőlőskert"-nek neveztem el.

Így született meg a lugas gondolata, amely motívum szinte mindenhol megtalálható a terven. Ez a fából készült, csemegeszőlővel befuttatott lugas szegélyezi a park sétaútjait, illetve ez az elem jelenik meg az épületek (a szolgáltató épület és a parkban elhelyezett kiskocsma) előtt árnyékolóként is. Az épületek léptéke a valamikori kis pincéket idézi.