Bejelentkezés

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

A KÓS KÁROLY ALAPÍTVÁNY köszönetet mond mindazoknak, akik 2014-ben személyi jövedelemadójuk 1 százalékával támogatták.
Az Alapítvány számlájára ebből a forrásból 2015-ben beérkezett 146.705,- forintot a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának működtetésére fordítottuk.
Kérjük, hogy 2016-ban is támogassák idei adójukból Alapítványunk célkitűzésit.

Adószámunk: 19193580-2-41

Török Ádám

Jelenlegi hely

Nézet - 29 kb Helyszínrajz - 26 kb
Alaprajz - 36 kb
Látványrajz - 43 kb
Látványrajz - 48 kb
Látványrajz - 38 kb

Zebegényi sátortemplom terve

Török Ádám vagyok, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének építész tervezőművész szakán szereztem diplomámat 2001-ben.
A feladat már egyediségénél fogva is izgalomba hozott. Az Isten háza, mint szent hely, mindenképp az ősi, az állandó fogalmait erősítik, ellentétben az alkalmi létesítmények - piac, bódé - szerelt, többször használatos, fogyasztói jellegének önkéntelen asszociációival. Arra a következtetésre jutottam, hogy a tervezendő objektum karakteresen mind szerkezet, mind anyaghasználat tekintetében el kell különüljön az emlékműtől. (Ezt, ha más nem, a tisztán funkcionális szempontok egyértelműen indokolják, mint a többször felállíthatóság és lebonthatóság - a tárolhatóság és szállíthatóság igénye, mit vele szemben támasztottunk.)
Mind ikonográfiai szempontból, mind pedig a términőségek és az építészeti program kölcsönhatásából adódóan a középső térrész a Krisztusfejjel az elhelyezés szempontjából ideális. Ami az általunk létesítendő tér elvárható tulajdonságait illeti, a következőket mondhatjuk: félig nyitott, félig zárt, akár több ezer néző számára hozzáférhető, ezért a külső tér felé az objektumnak erőteljesen nyitnia kell, a liturgia, és az oltár kitüntetett helye miatt irányított, frontális - tengelyesen, esetleg középpontosan - szimmetrikus formának kell lennie .
Így lesz a templom szakrális tere végül is egy filigrán, négy lábon álló, ideiglenes rögzítési csomópontokkal megoldott, feszített, vízálló ponyvával ellátott könnyű szerkezetű sátor, mely fix beton talapzathoz van erősítve. Mint egy szimbólum, egy anyagtalan "égi jel", - mely egyszersmind "színpadi" tér - tárulkozik fel, alkalmanként megjelenik az emlékmű fölött, majd nyomtalanul eltűnik.

A sátort formailag a következőképp definiálhatnánk. Egy gótikus keresztboltozat olyan térbeli projekciója, mely a város fele nyitottabb, hátrafelé zártabb, mindazonáltal a sátor természetes alapvonásit megőrzi, mind a technológiai megoldások, mind az anyaghasználat tekintetében.
Az eredetileg középkori építészettörténeti idézet - csúcsíves keresztboltozat - jelen esetben, ponyvában és acél-idomokban ölt testet, s ettől egyfajta metaforává módosul. Az oltár a szobor előtt közvetlenül a lépcső tetején helyezkedik el, a szobor után a második legkitüntetettebb helyen. Elképzelésem szerint, ez egy fehér terítővel leterített asztal, semmi több. Lélektani szempontból és szimbolikusan is ez a puritán megjelenés lenne a legméltóbb.

 
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) Kós Károly Egyesülés, 2007-2013 | Az oldalt karbantartja: eMeLA