Bejelentkezés

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

A KÓS KÁROLY ALAPÍTVÁNY köszönetet mond mindazoknak, akik 2014-ben személyi jövedelemadójuk 1 százalékával támogatták.
Az Alapítvány számlájára ebből a forrásból 2015-ben beérkezett 146.705,- forintot a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának működtetésére fordítottuk.
Kérjük, hogy 2016-ban is támogassák idei adójukból Alapítványunk célkitűzésit.

Adószámunk: 19193580-2-41

Nemes Dávid

Jelenlegi hely

Születtem 1984 július 18-án Kiskunhalason. Általános és középfokú tanulmányaimat a paksi Móra Ferenc Általános iskolában, illetve a Vak Bottyán Gimnáziumban folytattam. 2003-ban nyertem felvételt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki karára, melyet 2009-ben zártam sikeres diplomázással. Az egyetem alatt találkoztam és kerültem tanár-diák, majd munkakapcsolatba a Triskell építészeivel, és dolgozhattam együtt általuk Makovecz Imrével is. Ez vezetett arra az elhatározásra, hogy jelentkezzek a Vándoriskolára, ahol 2009 szeptemberétől négy számomra nagyon értékes és kedves évet tölthettem el. Dolgoztam Hayde Tibor Ervinnel, akinél az Erdély iránt érzet szeretetem elindult, majd Bodonyi Csaba mester fogadott, és mutatott betekintést a miskolci építészközösség és a tokaji múlt, jelen és jövő alakulásába, és az általa ajánlott irodalom is nagy hatással van rám azóta is, ezután Kvadrum építészeivel vehettem részt a devecseri újjáépítés sűrűjében, mely után egy csodás félévet tölthettem Erdélyben, Esztány Győző mellett és vettem részt remek munkákban, és a a sepsibodoki kaláka is felejthetetlenné tette ezt a nyarat, amit követően Salamin Ferenc szárnyai alatt kupálódtam és tanultam sokat az építészet iránti alázatról és ezt igyekszem tartani mai napig. S itt érkeztem el életem jelenlegi színterére, Keszthelyre, ahol Jankovics Tibor és Forma mérnökei mellett igyekszem megvalósítani mindazt, amit magammal hoztam, amit tanultam és amit egyre magasabb fokon művelni szeretnék.

Ennek az útnak egy ünnepe volt 2013 szeptemberében a diplomázás,  ahol két olyan házat mutathattam be a Mestereknek, ami szívemhez közelállnak.

Egyikük története 2010-be nyúlik vissza, amikor Esztány Győzőt megkereste Bándi László, hogy Hargitafürdőre tervezzen neki családi házat, s ezzel a feladattal Győző engem bízott meg, amibe nagy lelkesedéssel vetettem bele magam. Még élénken éltek bennem Bodonyi Csaba által javasolt könyvek olvasmányaiból a Wright által lefektetett és alkalmazott építészei filozófiák és tervezési elvek és ezek mentén nagyon hamar kikristályosodott bennem a ház alapkoncepciója. A ház magja a kezdetektől a kandalló és a rá csavarodó lépcső volt. Ez szervezi az épület belső tereit, melyek között fontos tervezési szempont volt a térszervezés átláthatósága és a nyitottság-zártság. Az épület formálásában alapvető voltak az olykor helyiségnyi vastag kő oszlopok és a kitöltő könnyű faszerkezetek játéka. Megjelenésével a helyi kúriák, vadászházak hangulatát célzott megfogni. A tetőforma a hagyományos magas lejtésű tömeg és egy a terepformát idéző hegyről leboruló  tetősíkokból álló kereszttömeg áthatásából adódik.

A második diplomaház a Szolnok mellett a Tisza egyik holt-ágától nem messze épül. A tervezési feladatot Salmin Ferenctől kaptam.. A ház alap gondolata, hogy egy hagyományos tömeget hogyan lehet mai megoldásokkal, energiatudatos kialakítással újragondolni. Az íves és az egyenes tömeg találkozásának két következménye van: létrejön egy az íves tömeg által körbeölelt belső udvar, amit a délutáni órákban körbejár a nap, valamint a bejáratnál nagyon érdekes érzetet kelt a tömegek találkozása, ami a tornáccal kiegészítve határozottan kijelöli a megérkezés helyét. A térszervezés tengelye itt is a kályha. A ház megjelenésének másik fő meghatározója a vörös helyi téglaburkolat, ami textúrát, léptéket ad a homlokzatoknak, s a vastag réteges falak nehézkességét a látszó téglaoszlopok erősítik. A pikkelyes hódfalkú fedés pedig az épület tömegszerűségének hatását erősíti. A ház megjelenésének másik fő meghatározója a vörös helyi téglaburkolat, ami textúrát, léptéket ad a homlokzatoknak, s a vastag réteges falak nehézkességét a látszó téglaoszlopok erősítik. A pikkelyes hódfalkú fedés pedig az épület tömegszerűségének hatását erősíti.

A két ház két történet, de összeköti őket az építtetővel való személyes jó kapcsolat, a bizalom az építésszel szemben, ami ma olyan ritka, hisz az építészek helyzete és elismertsége élt szebb napokat is. Az építészeknek meg kell találniuk a közös célokat, a közös hangot, ami segítene elérni, hogy a hangjuk eljusson az emberekhez és a környezeti minőség újra érték legyen.

 

 
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) Kós Károly Egyesülés, 2007-2013 | Az oldalt karbantartja: eMeLA