Bejelentkezés

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó van a webhelyen

A KÓS KÁROLY ALAPÍTVÁNY köszönetet mond mindazoknak, akik 2014-ben személyi jövedelemadójuk 1 százalékával támogatták.
Az Alapítvány számlájára ebből a forrásból 2015-ben beérkezett 146.705,- forintot a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának működtetésére fordítottuk.
Kérjük, hogy 2016-ban is támogassák idei adójukból Alapítványunk célkitűzésit.

Adószámunk: 19193580-2-41

Berta Attila

Jelenlegi hely

Családi ház bővítése



Diploma: Szlovák Műszaki Egyetem, Építészkar, 1999
Vándoriskola: 2000 - 2003
- Bodonyi Építész Kft., Bodonyi Csaba
- Kvadrum Kft., Zsigmond László
- Pagony Kert- és Tájépítész Iroda, Herczeg Ágnes
- Makona Kft., Makovecz Imre

Fontosabb munkák:
- Miskolctapolca, Barlangfürdo 2000 - 2001
- Erdobénye, Magita fogadó 2001
- Kissikátor, Faluház 2001
- Tokaj, Idosek otthona 2001 - 2002
- Tarcal, Degenfeld-kastély parkja, 2002
- Koszeg, Kastélypark 2003
- Budapest, Barabás-ház 2003

A történet 2000 nyarán kezdodött. Még egy hónapja sem volt, hogy letöltöttem kötelezo katonai szolgálatomat, és néhány hét múlva be kellett volna állnom új munkahelyemre. Ekkor egy pesti ismerosömtol hallottam eloször a Vándoriskoláról. Teljesen ismeretlen szervezet volt a számomra, ennek ellenére egy-két héten belül kezemben tartottam a felvételi pályázat leírását. Megrajzoltam és elküldtem. Eljött a felvételi napja. Elsoként kellett bemutatnom a tervemet a Magyar Művészeti Akadémia nagytermében neves építészek elott. Azt sem tudtam, hogy kezdjem el. Makovecz Imre éppen kifelé indult a terembol, mellettem elhaladva megveregette a vállam és azt mondta:
- Gyerünk, fiacskám, nem kell betojni!

Mire otthon munkába kellett volna állnom, közöltem velük, hogy a losonci építésziroda helyett inkább a Kós Károly Egyesülés Vándoriskoláját választom.
A Vándoriskola elso eseménye még abban a hónapban a Rókabérci Vadászház bovítése, áttervezése volt Erdobényén. Szeptemberi erdo, vadászház, új emberek, akiknek személyisége fokozatosan tárult fel a hosszas beszélgetések és közös rajzolások során, s nem utolsó sorban Tokaj vidéki finom borok. Jó kezdet... A folytatás pedig legalább ilyen jól sikerült. Felvidéki vándortársam, Molnár Laci tanácsára, aki éppen befejezte fél évét Bodonyi Csabánál, elso állomásomul Miskolcot választottam. Beköltöztem hát a Szentpáli utca 7-es számú iroda kis szobájába, egy családias hangulatú tervezoirodába, amely másfél évig volt "második otthonom". Nagyon sok szép feladaton dolgoztunk itt együtt fiatal munkatársaimmal, a kedvencem mégis a miskolctapolcai Barlangfürdo, illetve az erdobényei Magita fogadó volt. Ezekben a munkákban az volt az igazán jó, hogy végigéltem oket az elejétol a végéig: a tervezéstol kezdve, amikor hol a rajzasztal mellett, hol pedig a konyhában egy pohár furmint mellett elmélkedtünk a helyes megoldáson, az építés folyamatán át egészen az épület átadásáig, mikor kipróbáltuk a Barlangfürdo szaunáját, medencéit, a Magita fogadó tekepályáját, szobáit, éttermét. Csaba inkább barát volt mint fonök, akitol rengeteg olyat tanultam, amit a Vándoriskola késobbi állomásain is nagyon jól tudtam hasznosítani. Mivel úgy gondoltam, hogy tapasztalatai nemcsak számomra lehetnek tanulságosak, ezért késobb meghívtuk szülovárosomba, Fülekre a Magyar Közösségi Házba egy eszmecserére. Arról faggattuk, hogyan sikerült Tokaj mai kisvárosi jellegét megalkotni foépítészi tevékenysége alatt, hiszen tapasztalatai Fülek városának is hasznosak lehetnek.

Három félév elteltével tovább kellett lépnem. Mivel a Tisza-vidéki újjáépítés során közvetlen kapcsolatba kerültem a budapesti Kvadrum Építészirodával, illetve Zsigmond Lászlóval, úgy gondoltam, ott próbálok szerencsét. Budapest... Más tempó, más életforma. Ez jellemzo volt az irodára is. Bizony nem sok ido volt a "fölösleges" kérdésekre. Családi ház családi ház után... Itt egy engedélyezési terv, bo két hét, maximum három, ott egy kiviteli terv, s erre sem volt sokkal több ido. Eleinte részletrajzokkal segítettem be másoknak, de hamarosan saját munkákat is kaptam. Ezeket egyedül kellett végigcsinálnom, s keményen rá kellett szoknom az önálló munkára. El kellett döntenem egy-egy konkrét esetben, hogy melyik megoldás a legmegfelelobb, leggazdaságosabb. Konzultációkra gyakran csak a végleges dokumentálás elott került sor. Ekkor mindent végignéztünk, kijavítottunk. Idovel egyre kevesebb javítani valót találtunk. Talán a sok munka miatt, a Kvadrum irodában egy szempillantás alatt eltelt a fél év.
A Pagony irodát már régen kiszemeltem magamnak, ugyanis hiszem, hogy egy szép ház is csak fél érték, ha környezete nem rendezett. Itt volt a lehetoség, hogy bepillantsak a táj- és kertépítészet "boszorkánykonyhájának" titkaiba is. Onnantól fogva, hogy eloször léptem be az irodába, úgy éreztem, ez egy más világ, egy nyugodt sziget Budapest morajló tengerében, és ez az érzés végigkísért az egész ott eltöltött ido alatt. Helyszíni szemlékre autózva rengeteget beszélgettünk Herczeg Ágival, s nagyon jó érzés volt, hogy egyetértünk "a világ nagy dolgaiban" is. Izgalmas feladatokat kaptam tole, érdekes emberek kertjeivel kapcsolatban, csodálatos helyeken. Munka közben próbáltam magamba szívni a leheto legtöbb tudást, amelyet ez alatt a rövid ido alatt csak lehet. Nagy örömömre szolgált, hogy nemcsak könyvekbol s íróasztal felett fejtegettük ennek a mesterségnek a rejtelmeit, hanem kerteket néztünk meg, tájakat figyeltünk. A fél évbe sikerült beleszorítanunk egy január végi erdélyi utat egyik gyergyószentmiklósi munkánk kapcsán, és egy hosszabb tavaszi hétvégét a felvidéki Cseres-hegység megfigyelésére. A legnagyobb tapasztalat viszont a 2003-as nyári kaláka volt Csíkkozmáson. Ennek elokészületeit még a fent említett erdélyi úton elkezdtük terepszemlékkel, megbeszélésekkel. A terveket jó elore, még idehaza elkészítettük (nekem a medence megtervezése jutott). A helyszínen szűk két hetünk volt arra, hogy felépítsük Sószékfürdot. Minden tervezo saját munkáját építette és művezette. Jó kis csapatok verodtek össze az építmények körül, és mindenki végezte a dolgát. Tisztességgel be is fejeztük a munkát idore. Ez jó tapasztalat volt. Vándorlásom Pagonyban eltöltött fejezete nem volt hiábavaló, mert az itt gyűjtött tapasztalatokat már azóta is több ízben alkalmaztam más munkák kapcsán.

Utolsó állomásom helyéül a Makona irodát választottam. Úgy gondoltam, mindenképpen meg kell tapasztalnom, hogyan folyik a munka Imre bácsi "műhelyében". Véleményem szerint a két legfontosabb tulajdonság, amellyel az embernek fel kell, hogy legyen szerelve, ha ide belép, az önállóság és talpraesettség. Ami a szakmai tudást illeti, abban kap segítséget. Így jártam ezzel én is, és két családi ház kiviteli terve után szembe találtam magam egy budapesti hatlakásos társasház engedélyezési tervének feladatával. Rengeteg olyan mozzanat volt munka közben, amely újdonság volt számomra, mégis meg kellett oldanom. Közben sokat tanultam, amit nagyon élveztem, még ha külsoleg ez nem is látszott rajtam. Szerencsére sok segítséget kaptam munkatársaimtól, ha elakadtam valahol. A Makonában szerzett tapasztalatok is jó útravalóul szolgálnak majd.
Végül néhány gondolat a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájáról. Azt hiszem, helyesen döntöttem, amikor 2000-ben nem a losonci irodát választottam. Igaz, az ember nem mondhat véleményt arról, amit nem próbált ki, de most talán megengedhetem magamnak, hogy csak úgy óvatosan megjegyezzem: ennyi szakmai tapasztalatot ilyen rövid ido alatt ott biztos nem gyűjtöttem volna össze. Ugyanakkor nemcsak szakmai tudásom gyarapodott, hiszen rengeteg új embert ismertem meg, sok szép helyre eljutottam a közös kirándulások által. Erdobénye, Mád, Keszthely, az erdélyi Csíkkozmás, a franciaországi Alsace, a felvidéki körút ezernyi filmkocka képében villan most fel az agyamban. A Vándoriskolában eltöltött három év a kellemes és hasznos ötvözeteként marad meg emlékezetemben. Vörösmartynak egyik kollégám által gyakran emlegetett idézetével élve: "Ez jó mulatság, férfi munka volt!"

 
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) Kós Károly Egyesülés, 2007-2013 | Az oldalt karbantartja: eMeLA