Családi ház - POMÁZ, Huba vezér utca (mester: Salamin Ferenc)

A vándorévek értékelése

Az én Mesterem, Jánossy György úgy tanított minket a Főiskolán, hogy lapozzuk végig a folyóiratokat, könyveket, nézzük meg az épületeket, és válasszuk ki magunknak azt, ami fontos nekünk, azt rögzítsük, raktározzuk el.
A Főiskolai tanulóévek indíttatása nem vezetett egyenesen a Vándoriskola (az organikus építészet) felé, de a kíváncsiság igen. Fontos volt a lehetőség, neves, jó építészekkel együtt dolgozni, megismerni a szakmát a valóságos oldaláról is. A szervezettség további vonzerőt jelentett, és biztonságot adott a tudat, hogy három évig van munkám.
A Magyar Iparművészeti Egyetemről, de gondolom a máshonnan kikerülő fiataloknak is fontos, hogy megismerjék szakmájukat., tanulni lehet a jóból és a rosszból is. Mindenki eldöntheti, hogy a vándorállomásai közül melyik irodában kinek a munkáját tartja jónak, mint ahogy az irodákat is rendszerezheti, melyiket tartja követendőnek és melyiket nem.

A felvételi után Bodonyi Csabához jelentkeztem, de mivel nem tudott fogadni, a Triskell-hez kerültem. Első munkám a Piliscsabai Katolikus Egyetem Egyetemi Klubjának kiviteli terve. Kihívást jelentett ez az épület, mivel formálásával teljesen új volt számomra. Nehéz volt beilleszkedni Túri Attila gondolkodásmódjába, de egyszer ezt is ki kell próbálni. E munkával bepillantást nyerhettem az auditorium maximum épületének tervezésébe. Tanulságos volt látni, mennyire fontos, hogy legyen egy ember, aki össze tudja fogni az épület kiviteli tervén dolgozó embereket. A másik, számomra érdekes munka, a herendi pályázat volt. Izgalmas volt két fordulón keresztül látni a kétfajta építészeti felfogás (Turányi Gábor - Triskell) ütközését. Az itt eltöltött idő bepillantást engedett a Kecske utca mindennapi életébe.

Bodonyi Csabával a Főiskolán, a miskolci kollektív ház építészeivel együtt tartott előadás során találkoztam először. Most lehetőség adódott, hogy a második félév során nála dolgozzam, így kerültem hozzá. Itt tapasztaltam meg először, mit jelent az, amikor valaki egyszerre több dologgal foglalkozik (kamara, főépítészség), és az építészetre már csak kevés ideje marad. A munkák során fontos volt az, hogy nem kellett őt "vadászni", ha probléma adódott, ha kellett, mindig segített (feltéve, ha bent volt az irodában). Részesévé válhattam a Miskolci Színház szabadtéri nézőtere lefedési munkáinak, az encsi Rendőrkapitányság pályázatának. A munkákon volt idő önállóan gondolkodni, vázlatozni, noha sokszor a végeredmény más lett. Meg kell még említenem Győző bácsi nevét, aki igazi, fehér köpenyes "régi bútordarab" volt, szerkezeti tudásával sokszor segített nekem.

Pár hónap otthoni munka következett. 1993-ban Jakab Csabával Farkaslakán felmérő munkába kezdtünk. Ekkorra már (1997) kb. 14 porta, 48-50 épület adatait jegyeztük föl. Közben a farkaslaki monográfia pályázatot is megnyertük, ezért fontossá vált a begyűjtött anyag rendezése, feldolgozása.

A Pagony nem éppen az az iroda, ahol egymást érnék a vándorok (másként lenne, ha tudnák milyen csinos egyetemista lányok dolgoznak ott...), pedig a Vándoriskola működési rendje is rendelkezik eziránt. Túl sokat nem lehet tudni róluk, pedig igazi műhelyhangulat van náluk. Fát ültetnek, előadásokat szerveznek, könyvet fordítanak, alapítványt működtetnek és külön cukrász (az egyik munkatárshölgy) rendszeresen még süteményt is készít a dolgozóknak. Felépítésük és működésük az egyik olyan példa volt számomra, amiből remélhetően a későbbiekben is tudok meríteni. Az épület-kert kapcsolata nem választható el, ezért érdemes vele többet is foglalkozni. Családi házak kertépítészeti engedélyezési és kiviteli tervei mellett részt vettem piac, utca, nagyobb közpark tervezésében is, egészen a tájtervezési munkáig bezárólag. Megfordítva a sorrendet, a minket befogadó tájtól az utcabútorig többféle léptékkel megismerkedhettem. Voltam az általuk szervezett tájmegfigyelési gyakorlatokon is. Érdekes volt egy adott hely változásának hétről-hétre való nyomon követése.

A következő állomás a Kör Kft. volt. Velük már korábban is volt kapcsolatom, Reppert Béla volt a főiskolai diplomám opponense, Vizér Péter (a másik Kör Kft-ből) pedig a Mesterdiplomám konzulense. Ebben az irodában is én voltam az első vándor, Krizsán Andráshoz kerültem. Ő egyből a mélyvízbe dobott, feszített tempóban (egy nyár alatt) dolgoztuk ki három nagyobb épület kiviteli tervét és két engedélyezési tervet. A tervezés mellett András még vidékre is járt művezetni, ezért fontos volt, hogy az irodában haladjanak a munkák. Mára ezek a házak már felépültek, tanulságos volt látni az irodai munka eredményét.

Axis. Néha borzasztó volt. Feritől lehetett tanulni, türelmet, alaposságot. Rosszul éreztem magam, amikor harmadszorra is végigjavította a kiviteli terveket, és még akkor is volt ereje elmagyarázni azt, amit rosszul csináltam. Tanulságos volt azért is, mivel a tőle kapott diplomafeladatomat nagyon hamar elkezdték építeni, és én voltam egyben a tervező és a műszaki ellenőr is. A rosszul bekótázott terveket, az elmaradt csomópontokat ugyan tudtam pótolni, de ezeket a hibákat már a saját bőrömön kellett megtapasztalnom. Néha bepillanthattam Nagy Tamás és Vincze Laci munkáiba is. Nagyobb lélegzetű munka volt a Király-udvar felmérése és átalakítása. Már korábban is dolgoztam számítógéppel, de egy régi épület felmérésének a feldolgozása türelmet próbáló feladat. A munka legizgalmasabb része a Tokaj Kereskedőház kísérleti borpincéjének felmérése volt. Itt többször is megfordultunk, sikerült a pincemesterrel és néhány kísérleti borral is közelebbről megismerkednünk.

Az utolsó állomás a Paralel iroda volt. A Kecske utcában kezdtem, és itt is fejeztem be a vándorlásomat. Azt mondják, az építészet elsősorban a férfiak szakmája, nők ritkán rúgnak labdába. Az itt eltöltött idő alatt megbizonyosodhattam, hogy az itt dolgozó két hölgy sokszor férfiakat megszégyenítő eréllyel tudja munkáit végigvinni, felépíttetni úgy, ahogyan azt ők elképzelték. Velük együttdolgozva, más irodáktól eltérően, nagyobb szabadságot kaptam a tervek kidolgozásánál, egy-egy saját ötletet is be lehetett építeni a tervbe. Ha nem csupán rajzolónak alkalmazzák az embert, jobb kedvvel dolgozik a munkán. A letöltött félév után még tovább maradtam, az éppen folyó építészeti tervek mellé, önálló tervezőként, belsőépítészettel foglalkoztam.

Dunakeszi, 2000. augusztus 31.
Márton László Attila